Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)

"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"

A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten 25 kor túloznak is az emberek, nem tudni, mennyi az igaz belőle, mert a rádión semmit sem mondanak be és az újságok sem árulnak el semmit. ”40 Dietzgen Mária és Pátkai Géza - másokhoz hasonlóan - az első időkben, amikor még nem jöttek naponta a repülők, a riadó elmúltával azonnal táviratoztak vidékre családtagjaik megnyugtatására. Később csak a nagyobb támadások után adtak életjelt magukról, ami részben a sürgönyfeladás árának emelkedéséből következett. 1944 decemberének első napjaiban reménykeltő hangnemben számolt be többek között a Pesti Hírlap arról, hogy a szovjetek nagy veszteségeik miatt felhagynak a Bu­dapest elleni frontális támadással, miután nem sikerült a Csepel-szigetnél átkelniük és gyorsan bekeríteniük a várost.41 A budai hegyekről éjjelente látni lehetett ugyan az oroszok ágyúinak tüzét - írták de a fővárosiak ettől nem ijedtek meg, 18 és 23 óra között nagy társasélet folyt a belvárosban, mint a békeidőkben. A mozik, színházak, szórakozóhelyek valóban szinte az utolsó pillanatig működtek. Pátkai György öccse és édesanyja 1944 nyarán még rendszeresen jártak együtt moziba, vagy megnéztek vala­mit a Vígszínházban. A légiveszélyben szórakozni induláshoz azonban valóban nagy bátorság kellett, soha nem tudhatták, mikor szakítja félbe az előadást egy riadó. Köny­­nyen úgy járhattak a szórakozni vágyók, mint a Dietzgen nővérek barátnője, Magda, aki a légiveszély miatt vaksötétben gyalogolt haza a társaival, mikor úgy nekiment valaki, hogy felrepedt a szája.42 1944. december 10-én, Mária visszatérésének idején, a háború valóságát már a budai oldal korábban megkíméltebb hegyvidéki részén is egyre nehezebb volt figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor a lakosok egy része belefásult a háborúba, az állandó készenlétbe. „ Már nagyon erősek az ágyúlövések, fütyülést is hallanak a gyerekek. Visszajön Feri: a Lejtő úti templomhoz esett egy messzehordó ágyú lövedéke, Jaksi szerint a Fürj utcába, a FI aller térre is, Antal bácsi pedig a Csörsz utcából jelent egyet. Kifekszünk Marival, tanulunk németül, aztán én oroszul. [...] A szomszéd gyerekek szerint »belőttek még« a Mátyás templomhoz és a Nemzetihez is. ”43 - szólt az összefoglaló a Máriát érkezésekor fogadó viszonyokról. A Pestet kör­befogó ostromgyűrű 1944. december 10-én zárult be. A budai oldalon az első szovjet harckocsik december 24-én Budakesziről jutottak be a Szépjuhászné érintésével a vá­rosba, ahol a Budakeszi út és a Hűvösvölgyi út kereszteződésénél, egy benzinkútnál keveredtek először tűzharcba a német és magyar egységekkel. Egy másik szovjet egy­ség aznap este a Svábhegyen keresztül közelítette meg a lakott területet, lényegében 40 BFL XIII.70 Özv. Polcz Pálné Pátkai Györgyhöz, Budapest, 1944. július 10. 41 A szovjet katonai vezetés eredeti terve az volt, hogy az ellenség csapatait megkerülve gyorsan, néhány napon belül bevonulnak Budapestre. A németek ennek megakadályozása érdekében október végére Dunaharaszti és Soroksár között megerősítették a fővárosba vezető utat. Ungváry 2013. 14-15. 42 A délmagyarországi hadihelyzet alakulása a német hivatalos jelentésben. Pesti Hírlap 1944. decem­ber 2. 274. sz. l.p.; BFL XIII.70 Özv. Polcz Pálné Pátkai Györgyhöz, Budapest, 1944. május 31., június 20., július 7., BFL XIII.70 Pátkainé férjéhez, Budapest, 1944. március 18. 43 Anka naplója 2002. 164.

Next

/
Oldalképek
Tartalom