Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
20 .Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros’ gyerekeink, semmi komédiát nem csináltak. ”22 Dr. Pátkai Géza, Pátkainé jogász-malomigazgató sógorának beszámolója családja, édesanyja és felesége reakciójáról egy esetleges légi támadás hírére általánosnak tekinthető, pontosan érzékelteti mennyire megviselt öreget és fiatalt az állandó készenlét: „Bizony egy Ilyen éjszakai szeánsz nagyon sok sikongással, hisztéria jelenettel, a világítás körüli állandó veszekedéssel, a légi veszély, zavaró repülés körüli komoly vitatkozásokkal járt. Ha a rádió elhallgatott, a Mamuci már teljesen beöltözött, karjára tette a nagy cekkerét, lábai elé a kofferjét és plédjét, fejére a kalapot és így várta a szirénák megszólalását. Ha nem lett belőle szirénázás, akkor jött a: Ilyen marhaságot sem csinálnak sehol egész Budapesten, mint Ti csináltok, másoknak eszükbe sem jut éjszaka lerohanni a pincébe! Nota bene, ő ma is felcsengetted magát a házi ügyelettel már légi veszély és zavarórepülés esetén is, és elfelejti, hogy két apró gyerek mellett természetszerűleg mások az előkészületek, mint ott, ahol csak felnőttek kell, hogy kiugorjanak az ágyukból. Tagadhatatlan, hogy Teri mellett sem egyszerű az élet az ilyen éjszakákon. O - különösen kezdetben - teljesen elvesztette a lélekjelenlétét, földbe gyökerezett a lába és ideges, rendszer nélküli ide-oda kapkodásba és hisztérikus kirohanásokba, vagy ami még rosszabb, hisztérikus megmakacsodásba, megbántottságba zuhant. ”22 23 A légiveszély és a zavarórepülések gyakorisága ellehetetlenítette az életet, ha a szigorú szabályokat tartották; ráadásul munkahelyen, közlekedési eszközökön vagy otthon hasonlóan heves vita támadt abból, hogy mit tegyenek. Volt, aki nem tett semmit. A pesti oldalnál jóval biztonságosabb Mártonhegyen Gergely Magdolna nem sokat foglalkozott a légiveszéllyel: „ Mire bekapom az ebédet a konyhában, már »Légoltalom vigyázz Földvár« (erre mindig Budapest szokott jönni). Felmegyek a balkonra meztelenül napozni, s tényleg nem lett semmi. ”24 - írta 1944. június 26-án. Erre való tekintettel 1944. augusztus 20-tól a riadó elrendelése előtt semmiféle óvintézkedést nem kellett tennie a lakosságnak, fontosabbnak ítélték az emberek nyugodt pihenését és a zavartalan munkavégzést.25 Különösen a felsőbb emeletek lakói féltek az ellenséges repülőktől, aki tudott hová menni, és nem akart állandó készenlétben élni, az óvóhelyre futni bármelyik pillanatban, az vidékre menekült. A főváros kiemelten veszélyeztetettnek tekintett létesítményeinek közvetlen szomszédságában lakókat külön vonatokkal menekítették, mások maguk dönthettek, hogy mennek-e vagy maradnak. A Fény utca 15. nem tartozott a veszélyesnek tekintett helyszínek közé, de a lakók egy része mégis elkezdett pakolni, költözködni. „A házban nagy mozgás van. Házmesterék egészen kirámolták a lakásukat, Buttkayék26 nem mernek több éjszakát itthon tölteni, öreg Buttkayékhoz mennek, 22 BFL XII1.70 Pátkainé férjéhez, Budapest, 1944. március 18. 23 BFL XIII.70 Pátkai Géza bátyjához, Budapest, 1944 [nyár] (gépelt másolat). 24 Anka naplója 2002. 64. 25 Fontos tudnivalók az új riasztási rendszerről. Pesti Hírlap 1944. augusztus 19. 187. sz. 4. p. 26 A negyedik emeleten laktak, a lakásuk később a második emeletig beszakadt. BFL XIII.70 Dietzgen Mária édesanyjához és húgáékhoz, Budapest, 1945. március 11.
