Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
"Mindenéből kifosztott, éhező, szenvedő főváros"
A mindennapi élet nehézségei a második világháború utáni Budapesten 21 Pipi és Öcsi a Fény utcai lakásban (családi tulajdon) mert azok magasföldszinten laknak, Tattayék is lejjebb mennek Benischékhez és közben kiszállítanak minden ruhát és élelmiszert Gödre, Szabóék27 is pakolnak. Magdáék még a könyveiket is Öreghegyre vitték. ”28 - írta Pátkainé Pécsre. Elsősorban a gyermekes családok igyekeztek gyermekeiket biztonságosabb helyre telepíteni. Kevesen engedhették meg maguknak, hogy a fővárostól távolabb béreljenek egy másik házat vagy lakást, szerencsés esetben voltak máshol rokonaik, de az ellátás költségeit ekkor is fizetniük kellett. Pátkainé még hezitált, de a lakást a javaslatoknak megfelelően ő is előkészítette, elsőként leszedte a függönyöket és felszedte a szőnyegeket, hogy kevesebb gyúlékony anyag maradjon. A riadók, a bombázás veszélye miatt elmaradt tanítási napok, a rémhírek és az általános nyugtalanság végül mégis oda vezettek, hogy Pátkainé gyermekeivel és az édesanyjával jobbnak látta elhagyni a fővárost. Választásuk először a Nógrád megyei Jobbágyiban lévő kúriára esett, ahová még az adott viszonyok között is néhány órás utazással el lehetett volna jutni. Sok ismerős lakott ott, akik ugyancsak a fővárosból menekítették oda gyermekeiket, asszonyaikat. Viszonylag rövid idő alatt sikerült megszervezni, hogy legyen tűzifa, de az egyszerű körülményektől 27 V. Szabóék szintén a negyedik emeleten laktak, a lakásuk a második emeletig beszakadt. BFL XIII.70 Dietzgen Mária édesanyjához és húgáékhoz, Budapest, 1945. március 11. 28 BFL X1II.70 Pátkainé férjéhez, Budapest, 1944. március 18.
