Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
Levelek a Fény utcából 1944—1947 203 Dietzgenné Pátkainéhoz Budapest, 1946. június 17. Édeseim! Már nagyon régen nem írtam Nektek, pedig nagyon sokat gondolok Rátok, hogy mi van Veletek. Eldől-e már végre a sorsotok? Nem írtál semmit, hogy áll az ügyetek. Pali annyira sietett, hogy el sem mondta, mit intézett. Pipi kedves, hosszú levele és a Te pár sorod Ucikám, betegen talált. Majd 40 fokos lázam volt, valami gyomor infekciótól. A Bankból kolbászt, ami kitűnő volt, kaptunk, nem is ettől, de valami kenőhurka is volt, és úgy látszik, ennek volt valami baja, mert a fél Bank beteg lett. Mária is, de neki nem volt ilyen magas láza, előbb meg is gyógyult. Én 4 napig csak teát ittam és még ma sincsen étvágyam, és folyton fáj a fejem. Nagyon lefogytam, olyan kecses vagyok, de az nem baj. Szenet szedek és majdcsak helyre jövök. Nagyon sok a dolgunk, nem haladunk, mindenki csak ígér mindent, aztán nem jön. Most is itt ülök és Bélát várom, hogy visszaszögezze a két nagy fötöjre a huzatot. Levétettük, mert elképesztően piszkos volt, én kimostam és most ma kellett volna Bélának jönni és nem jön. Ez a Béla az egyetlen, kitől még kap az ember valamit. A Barosnénak az unokaöccse, Máv. tisztviselő, de egy ezermester, mindenhez ért, és mert 4 gyereke van, és nem tud a fizetéséből élni, jár szerelni és ehhez hasonló munkákra. Már nagyon igyekszem Nektek valami bútort szerezni. Fent a Rózsadombon jött Babuska urának valami rokona, kinek állítólag egy nagyon szép ebédlője van eladó, a lánya is hozzá ment most lakni és így ez az ebédlő felesleges. Mondja, hogy már sokat árulta és nem kell senkinek, mindenki csak ágyat, szekrényt, ilyesmit vásárol. Magdus mondja, ezt olcsón meg lehetne kapni. Vagy Zóra ebédlőjét lehetne kölcsön venni, vagy azt megvenni. Zórától vettem Ilike számára két nagyszerű, finom meleg piké barchet nadrágot. Nagyon jó kis téli ruhája lesz belőle Ilikének, sajnos fehér. A pénzt, amit betettél Ucikám adópengőbe, Neked adom, főzzél belőle ahelyett a dzsem helyett, amit adtál Mária tésztájába. De ma tettem el rétes meggyet, 320 milliárd volt kilója. Cseresznyedzsemet is főztem, sőt cseresznyekompótot is tettem be, ezt Magdustól ajándékba kaptuk. A lakásunkba már rengeteget dolgoztunk, de még nem mentünk sokra. Szegény Mária mindent egyedül csinál, most pláne, hogy beteg voltam, nem enged semmit tenni. Szörnyű piszkos minden, még a speizot, konyhakredencet rendbe tettük, rengeteget dolgoztunk. Szörnyű piszkos minden. Minden szekrényt ki kell súrolni. Még kaptunk valakit, ki felhordta a bútort, napokig tartott. Nem kapni semmire senkit. Mária 5 métermázsa fát is vett már, de elképesztő árért, de azt mondja, addig nincs nyugta, míg fánk, szenünk nincsen. Jolán néni, hála Istennek, jobban van, remélik, hogy vasárnap haza vihetik. Persze nem lesz már a régi, de gondos ápolás mellett talán majd helyre jön. Űrnapján Lacikát is haza hozza Magduska.
