Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
124 Budai úrinők romlakásban A csomagban a múltkor egy pár kolbász volt, de lehet, hogy letört belőle a vasúti balesetnél, bár a szalonna is teljes volt, de nem volt nagy tábla. Ilyen van még 6 és 10 pár kolbász, 1 sonka és besütött hús, csak el tudom-e majd vinni? Kis lisztünk, daránk, mákunk is van. Azt mondod, nem mehetek haza, mert nem lehetek egyedül, és ha Uciék itt maradnak, én is maradok? Nekem haza kell menni, éppen mert komoly munkák vannak a házban, ott kell lennem és felügyelni, mert mindent ellopnak. Miért ne lehetnék egyedül? Mert egyszer beteg voltam? Most, hála a Jó Istennek, egészséges vagyok. Ott van Róza néni, idősebb, mint én és mégis egyedül van. Csak gyere el Márikám, majd mindent megbeszélünk, hisz ezt anyagilag sem bírjuk, Te ott, én itt. Ha nem is kapni senkit, majd elvégezzük ketten, nem sok, ami kettőnknek kell, már tudok megint dolgozni. Itt milyen soká voltam egyedül, és 5 személyt kellett ellátni, fűteni, mikor Uci hazajött, pelenkát is mosni, mindent gáz nélkül. Végre ott az én helyem, nem lehet, hogy mindég egyedül legyél minden gondozás nélkül, Ucinak itt a családja és Pali jól keres, majd tartanak személyzetet, itt kapni. Olyan rosszul állsz anyagilag? Csak nem képzeled Márikám, hogy Neked kell a lakást kijavíttatni? Az nem lehet, az a házigazda dolga. Mariskát, a mienket már egyszer kérdeztem, mi van vele? Stefi tántiról78 nem tudsz semmit? Örülök, Márikám, hogy olyan jól nézel ki, Az ősz haj, tudom, hogy jól áll Neked, ezért sírtam, mikor befestetted. Csak már láthatnálak! Én nem nézek ki jól. Nagyon megöregedtem. Az én koromban egy év nagy idő még normális viszonyok közt is, hát még ennyi izgalom és strapa közt. Most a gyerekek nyári holmiját kell helyre pofozni, minden szűk és rövid, nehezen megy, mert nincs varrógép. Uci tésztakikaparóját hozd el Márikám, és ha lehet, a hús- és a dióörlőt is. Mi itt mindent kölcsön kérünk, már vennénk, de nem lehet semmit sem kapni. Különben megvagyunk. Ili napról napra édesebb lesz, már hangosan kacag és nagyon jóban van a Nanájával, és a Nana nagyon szereti őt. Lilit, Mariskát üdvözlöm, Macát, Városyékat és Téged a Jó Isten és a Szűz Anya pártfogásába ajánl és sok-sok szeretettel csókol: Anyád 78 Özvegy Dzinbinszki Viktomé (szül. Dietzgen Stefánia), Mária és Laura Bécsben élő nagynénje. BFL VII. 163.a. 1939 - 0882.
