Géra Eleonóra: Budai úrinők romlakásban. Levelek a Fény utcából 1944-1947 - Budapest történetének forrásai 14. (Budapest, 2020)
Levelek 1944-1947
120 Budai úrinők romlakásban Szegény Gyerekem, látom, mennyit izgultál miattunk, mikor nem tudtad, hogy hol vagyunk, egyáltalában Te szenvedtél közülünk a legtöbbet és mindent olyan egyedül. Most is eláll a szívverésem, ha rágondolok, hogy fent voltál a lakásban a Va órás pergőtűzben, de nem hiába imádkoztam a Jó Isten, a Szűz Anya és Kis Szent Teréz megóvtak, hála nekik! Csak segítsen haza a Jó Isten, adjon nekünk egy kis otthont, majd az O segítségével, lassan pótolunk mindent. Konyharuhákat és abroszt nem loptak? Tudod, hogy én nagyon gyanakszom Düngherékra, az a haszontalan Gyuri70 és ott cseléd is van. Idegen oda fel nem igen mehetett. Most, ha ott elkezdenek építeni, nekem haza kell menni, hogy ne legyen a lakás egyedül, mert mindent elvisznek. A személyforgalom, ha megindul, már mehetek, innét már többfelé is lehet utazni és oda poggyászt is lehet vinni (feladni), fejenkint 100 kg-ot. A névre vonatkozólag már határoztál? Tudod, hogy elsírtam magam azon, hogy más nevet kell felvenned. Szép név Dömyei is. Az óránk is odavan, meg a sok jó ugorka és az üvegek és rétesalma, mennyit dolgoztál és nincs belőle hasznod. Az idén semmit sem lehet eltenni, de akkor mit eszünk a télen? Most még csak cukor nélkül is tudunk a jó, édes lekvárokkal tésztát sütni, de jövőre lekvár sem lesz. Köszönd nevemben is Lilinek és Mariskának, hogy úgy gondodat viselik, áldja meg őket a Jó Isten érte! Macáról írt dolgok nagyon meglepnek, bár most mindent másképp kell megítélni, nagyon sajnállak szívem, hogy olyan sok szomorú tapasztalatot szereztél, de most már a nehezén túl vagyunk, és ha megint együtt leszünk a mi kis otthonunkban, nem fogjuk ezeket a dolgokat úgy mellbe szívni. Márikám, ha mégis el tudsz egyszer jönni, sok sót hozzál magaddal, mert azért itt mindent lehet kapni és én szívesen cserélnék még egy kis zsírt. Gyufáért is adnak mindent. A lábam miatt ne aggódjál Márikám, az egészen jó, ellentétben a facsnival, mert az egészen rossz. Amit Te küldtél, az olyan merev, hogy nem lehet formálni, jót pedig nem kapni, de nem is kell. Mi van a láncommal? És a többivel azt is elvitték? Ma hallottuk, hogy a hadikórház Münchenben van és valamennyi orvos angol hadifogoly. Milyen jó, hogy mi nem mentünk. Vajon mi van a távírókkal? Élnek-e még? Eddig még úgy néz ki, hogy mégis Pécs volt a legjobb. Szép volt tőlük, hogy küldtek Neked kenyeret. Laciékról és Kramerről nem tudsz semmit? Vasárnap itt lesz nálunk ebéden Polyánszkyné, kíváncsi vagyok, mit tudott összebatyuzni, ő 10 kg sót hozott. Megint kifaggatjuk, hogy Te hogy nézel ki, hogy vagy, bár nem sokat tud Rólad. 70 Tölgyesi György kereskedő, alkalmazott, Düngherék rokona. BFL lV.I419.n II. Fény u. 15. Lakásív (1945) IV. em. 57.
