Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)
Nagy János: Buda város követei az 1708-1709. évi "labanc" országgyűlésen
hazatérésre, csak 1710 augusztusában.76 A követek ki- és visszautazását a polgárháborús állapotok és az 1709-1710. évi pestisjárvány is nagyban megnehezítették. 1709 májusában például a diétára tartó Maylint és útitársait Visegrád és Esztergom között kuruc portyázók támadták meg.77 1710 tavaszán a szindikus a városában pusztító pestisjárványra hivatkozva megtagadta a hazatérést Budára.78 A diéta alatt a város számára a legfontosabb kérdés az 1703-ban elnyert szabad királyi városi privilégium tartalmának elismertetése és az ebben foglaltak gyakorlati érvényesítése volt, illetve a privilégium országgyűlési becikkelyezése.79 Nehézséget okozott a kiváltságlevél érvényesítésével kapcsolatban a főkegyúri jogok jezsuita rend képviselői ellenében való képviselete, a rácok, zsidók és cigányok feletti joghatóság elismertetése a helyi katonai hatóságokkal szemben, valamint a nemesek és az egyháziak által bírt városi ingatlanok adómentességének felszámolása. További neuralgikus pontjai voltak a város történetének a rendkívüli hadiadó összegével kapcsolatos, illetve ennek erőszakos behajtása miatt panaszok, a katonaság önkényeskedései, a harmincadmentesség elismertetése, a Nyulak-szigetének birtoklását és haszonvételeit érintő viták; illetve a város gazdasági helyzetét javító lépések kudarca (pl. sörház, fürdők kézhezvétele, a város középkori földbirtokainak visszaszerzésére irányuló törekvések). A tanács a követek konkrét feladatát abban jelölte meg, hogy részletesen tudósítsák küldőiket az országgyűlési előterjesztésekről és határozatokról, továbbá a diétán terjesszék elő és támogassák a város sérelmeit.80 Az 1708. március 15-16-án kiállított részletes követutasítások tartalmát nagy vonalakban követte a következő 1709-es ülésszakra kiadott második, hét pontos instrukció.81 Buda városa szilárdan Habsburg-hü politikai magatartást mutatott végig a szabadságharc folyamán. Ez köszönhető volt (többek között) a frissen visszaszerzett, I. Lipót által adományozott szabad királyi kiváltságoknak (1703), a városi tanács erőteljesen német jellegének, valamint a budai várerődöt erősen kezében tartó, állandó védelmet biztosító császári őrségnek és az itt téli szállást találó haderőnek. A császár- és királyhűségén megmaradt várost viszont számos 76 BFL IV.1002.uu. Nr. 334. Buda, 1710. augusztus 5. A városi tanács Maylin szindikushoz. A szakirodalom szerint a diétán való megjelenés a „labanc” országgyűlés neuralgikus pontja volt, mivel az uralkodó a hosszúra nyúlt szünetekben sem engedte távozni a követeket, félvén attól, hogy a polgárháborús helyzetben az ellenpárthoz csatlakoznak majd. Erre: SZÍJÁRTÓ 2005. 148-149. 77 BFL IV.1002.uu. Nr. 334. Maylin szindikus levele Buda város tanácsához (1709. május 27.). 78 BFL IV. 1002.uu. Nr. 334. Maylin szindikus levele Buda város tanácsához (1710. május 20.). 79 Erre a követek az 1708. április 16-i utasításukban kaptak felszólítást: BFL IV.1002.ff. 1. d. Buda, 1708. április 16. 5. pont. 80 BFL IV. 1002.ff. 1. d. Buda, 1708. március 15. 34. pont. 81 BFL IV. 1002.uu. 49. d. A városi kiváltságlevélre vonatkozó iratok. ( 1709. május 25.) 43
