Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)
Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában
egy évvel szabadulása után, majd két év múlva ismét, kérelmezte őrnaggyá való előléptetését, de csalatkoznia kellett. Ezekről az éveiről egyébként semmit nem tudunk, egészen addig, amíg részt nem vett Belgrád ostromában. Az erődítmény bevételekor a Duna mellett (Donaustadt Nr. 2344.) lefoglalt egy hatalmas ingatlant a szomszédos tizenkét bolttal. Az épület a törökök uralma alatt egy perzsa kereskedőtársaság lerakatának adott helyet, a szomszédos boltokat pedig örmény kereskedők használták. Pergassi saját költségén (600 Ft) lakhatóvá tette az ingatlant, majd az éppen szerveződő Szerbiai Kamarai Adminisztráció vezetőjénél kérvényezte a tulajdonjogot, s állítása szerint szabályosan a birtokába adták a házat. A felújítást talán kissé elsiette, mivel kaszárnyák hiányában a Belgrádba vezényelt századokat nem tudták máshol elhelyezni, mint az arra kijelölt, lakhatónak mondható épületekben. A Pergassi-féle ház méreteinél fogva kiválóan megfelelt katonák beszállásolására, így a kapitány tiltakozása ellenére beköltöztettek két zászlóaljat a tisztekkel és a lovakkal. 1719-ben az Udvari Kamara még Pergassinak adott igazat és felszólította a Haditanács illetékeseit a beszállásoltak kiköltöztetésére. Közben jóvátételként, a házra fordított költségekért cserébe felajánlottak neki egy fürdőt, amibe újabb összegeket fektetett. 1720-ban azonban a Szerbiai Kamarai Adminisztráció inspektora a dokumentumok átvizsgálása után azzal utasította el Pergassi kérvényét, hogy az tévedésen alapul, a háznak, a boltoknak és a fürdőnek hivatalosan már más-más a tulajdonosa. Ezzel egy időben léphetett ki a sereg kötelékéből, mivel 1720 augusztusának elején már egykori császári kapitányként nyújtott be javaslatot az Udvari Kamarának. Ebben biztosította az uralkodót, hogy amennyiben kinevezik az újonnan visszaszerzett szerbiai erdőségek erdőmesterének, az erdőket a kincstár számára jövedelmezővé teszi, valamint gondoskodik a katonaság tűzifa és épületfa-szükségletének ingyenes biztosításáról. Mint beadványából kiderül, nem először kérvényezte a tisztséget, hanem ifjúkorában, 1689-ben, Belgrád első visszavételének idején egyszer már ideiglenesen kinevezték. A szerbiai császári erdők erdőmesterévé történő megerősítését követően nem sok idő telt el a hivatali tevékenységével kapcsolatos első panaszok beérkezéséig. Rudolphin ezredes, Belgrád kijelölt katonai parancsnoka kötelességének érezte tájékoztatni a Bécsi Udvari Haditanácsot Pergassi teljes alkalmatlanságáról, valamint kifejezni aggodalmát az erődítési munkálatokhoz és a kaszárnyák tüzeléséhez szükséges fa folyamatos biztosításával kapcsolatban. Szakmai, szervezési hiányosságain túl azonban egyéb, súlyosabb ügyek is kiderültek. 1722 decemberében bekövetkezett halála előtt a Szerbiai Kamarai Adminisztráció vám- és adóelkerülés, borcsempészet és engedély nélküli italmérés tartása, valamint az adószedőkkel szembeni durva, gyalázkodó beszéde miatt jelentette fel az Udvari Kamarán. Példás bírságot kértek rá, mivel indoklásuk szerint császári hivatalnok létére titkos, éjszakai borszállítmányaival, a Szerémségből a Száván keresztül 36
