Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

Pergassi 1714 nyarán két hónapos budai tartózkodásra kért és kapott engedélyt, mivel a felesége betegen feküdt, így nem volt, aki gondoskodjon az ötévnyi távolléte alatt állítása szerint teljesen tönkrement gazdaságáról és ingatlanairól. Kijelentése vélhetően nem állt messze a valóságtól, mivel a rácok fogdába kerülését követően szinte azonnal megkezdték bosszúhadjáratukat. A jelek szerint a magisztrátus sem igyekezett igazságot szolgáltatni a tulajdonosnak, legfeljebb olyan látszatintézkedéseket rendelt el, mint egy-egy szemlebizottság kiküldése a károk nyugtázása céljából. A kapitány felesége nem tudta megakadályozni, hogy a háztartásukból eltűnjenek dolgok, az aranyozott ezüst sótartó, ezüstkanál, rézedények, a fürdőpénzek vagy értékes ruhadarabok mellett egészen hétköznapi tárgyak - pl. két fejsze, a kocsis mellénye - vesztek el, de a legérdekesebb tétel a másfél mázsa kősó volt. Az eltulajdonított tárgyak listáján annyira különböző tételek szerepelnek, hogy nem egyetlen tettesről lehetett szó. A városiak a kapitány Gellért-hegyen lévő kiterjedt szőlőiben letartóztatásának kezdetétől tetemes károkat okoztak. Szabadulása idején Pergassi azt állította, hogy a rácok közössége teljesen tönkretette a szőlőjét. A rácok a károkat nem tagadhatták, de azokat általában ismeretleneknek és véletlenül odatévedt marháknak tulajdonították. Nem minden szándékosság nélkül hordták a rácok a Rác fürdő melletti fő levezető csatorna mellé a trágyát és mindenféle szemetet, Pergassi fürdője ugyanis ennek szintjénél valamivel lejjebb feküdt, így, ha a csatornát ellepte a szemét, akkor a Duna magas vízállása idején a fürdőlétesítmény szinte félig mocsárban állt és használhatatlanná vált. A rácok szerint a fürdő rossz állapota abból is következett, hogy az eltelt években a fürdőzők alig használták, a kapitánnyal kapcsolatos ellenérzések mellett nagy szerepe volt ebben a pestisnek és az 1712-es árvíznek is. A rácok közössége mindenesetre megtagadta, hogy gondoskodjon a levezető csatorna vagy a fürdő tisztíttatásáról. Ebben az esetben a kapitánynak kell igazat adni, hiszen a csatornaárok legutóbbi nagytakarítása idején - amiről a három évvel később kelt jelentésben is említést tettek -, 1710 augusztusában éppen a magisztrátus szólította fel a rácokat, hogy alaposan tisztítsák meg a Dunához vezető csatornát és a környékét, mert az odahordott szemét és trágya akadályozza a víz lefolyását, elviselhetetlen bűzt áraszt és veszélyezteti a lakosság egészségét. A rácok bíróinak példás bírságot, fejenként 20 tallért helyeztek kilátásba, ha nem intézkednek.58

1714 őszétől kezdve Pergassi egy időre visszatért a hadszíntérre és a törökök ellen harcolt. Meglepő fordulat, hogy a történtek után még 1714 őszén,

58 ÖStA KA HKR Justiz-Protokoll 1714. Jul. (Bd. 491. fol. 222. v.); BFL IV.1002.uu. Nr. 455. Jelentés a Rácvárosról és Pergassiról. (1713. november 23.), IV.1014. b. Pergassi kapitány cselédjének lopási ügye. (1709. október 16.), IV.1002.j. Határozat a rácbíróknak. (1710. augusztus 21.)

35