Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

a feljelentők létszámának növekedésével - Pestről és Szentendréről is jelentkeztek újabb sértettek - egyre többen szorgalmazták leváltását és a pártatlanság biztosítását. Pfeffershovennek sem lehetett ellenére az elmozdítása, ha Pergassi miatt nem akarta elveszíteni a rácok népesebb csoportjának rokonszenvét, így helyét a bizottságban Leitmann von Ehrenfeld ezredes vette át. A bizottság új elnöke a vádak súlyosságára tekintettel lefogatta a perbe fogott kapitányt és egy budai iparos polgárnál helyezte áristomba a prófosz és a kirendelt őr társaságában. A következő év elején az ezredes már szükségesnek látta a vádlott vasra veretését, ez márciusban következett be, amikor a polgár házából szigorított őrizetbe vitték az ezred prófoszához. Leitmann Pergassi feleségének könyörgésére átmenetileg, első fiúgyermekének keresztelőjére sem engedte ki a kapitányt.47 Leitmannt 1709 nyarán kinevezték Komárom parancsnokának, ezért ősszel azzal a kijelentéssel távozott, hogy a vizsgálatot lényegében lezártnak, a vádakat pedig bizonyítottnak tekinti. A bizottság vezetését ismét Pfeffershoven várparancsnok vette vissza, aki a pestisjárványra hivatkozva több alkalommal elhalasztotta a bilincsben tartott kapitány elszállítását Budáról, majd kezdeményezte fogva tartása körülményeinek enyhítését; elmondása szerint maga szedte le róla a vasat, de megparancsolta, hogy jól őrizzék. A vizsgálat érdemi része végül akkor folytatódott, amikor a vádlott irányában elfogult Pfeffershoven helyét de Langlet ezredes vette át. Pfeffershoven jó véleményét korábbi legjobb adóbehajtójáról a tanúvallomások, bizonyítékok sem ingatták meg, így még 1713-ban, nem sokkal az ítélet kihirdetése előtt is azt írta feletteseinek, hogy Pergassiról mást nem tud mondani, csak jót.48

A Pergassi ügyében tett tanúvallomások a korabeli Tabán egyedülálló forrásai, ezért érdemes ezeket közelebbről megvizsgálni. A közölt információkat ugyanakkor kritikával kell fogadni, hiszen a vallomástévők és a város szándékában állt bebizonyítani Pergassi jellemtelenségét, hogy örökre megszabaduljanak tőle. A kapitánnyal kapcsolatos korábbi panaszokból és az ezekre érkezett hivatalos válaszokból egyértelműen kiderül, hogy a budai várparancsnok

47 BFL IV.1002.uu. Nr. 455. Az ortodox rácok bíróságának sérelmi pontjai. (1708. január 10.), Buda az Udvari Kamarának (1708. április 16.), Magyar Kancellária javaslata (1708. július 6.), (1708. november 20.), Kihallgatási jegyzőkönyv (1708. december 13.), Johann Eitel kádár kéri Pergassi és őrei elszállásolásának megtérítését (1709. február 1.). Az említett kádármester 1710-ben sem kapta meg a követelt szálláspénzt Pergassi után. Lásd a kötetben az 1299. számú regesztát.; ÖStA KA HKR Protokoll Expedit 1709. Febr. Nr. 9. (Bd. 457. föl. 155.), 1709. März Nr. 130 (Bd. 457. föl. 271.), 1709. MärzNr. 504. (Bd. 457. fol. 335.), Justiz-Protokoll 1709. Aug. (Bd. 461. fol. 189. v.), 1709. Sept. (Bd. 461. fol. 219. v.)

48 ÖStA KA HKR Protokoll Expedit 1709. Dez. Nr. 31. (Bd. 458. föl. 1060.), 1709. Dez. Nr. 139. (Bd. 458. föl. 1080.), 1710. Nov. Nr. 158. (Bd. 464. föl. 891.), 1710. Nov. Nr. 267. (Bd. 464. föl. 998.), 1711. Sept. Nr. 242. (Bd. 470. föl. 793.), Justiz-Protokoll 1713. Apr. (Bd. 484. fol. 162. v.)

30