Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

a katonai joghatóságot. A döntés annak az eseménysorozatnak a következménye, amit Pergassi kapitány, a Tabán élére kinevezett parancsnok és emberei követtek el a rácok ellen. 1708-ban az ortodox rácok egyenesen lázadással fenyegetőztek és a császárhoz való hűségük megcsúfolásaként élték meg, hogy a nevezett kapitány emberei akár napi ötször betörnek az otthonaikba, addig tömek-zúznak, verik őket, amíg az utolsó tartalékaikat is át nem adják adóként. A későbbi városi sérelmek között szerepel, hogy Pfeffershoven a felettes hatóságnak kinevezett magisztrátus tudomása nélkül vetett ki 600 forint adót a rác közösségekre, amit ezek nem akartak megfizetni. A forrásokból nem derül ki, hogy Pergassi a hadiadót vagy az említett 600 forintot próbálta meg végrehajtással beszedni.37 Pfeffershoven budai várparancsnok és a helyőrség érdekeinek azonban jobban megfelelt a korábbi állapot, ezért vitatta a város ezen újonnan megerősített jogát. Az Udvari Haditanács nagyon hiányosan ránk maradt iratanyagában nincs nyoma annak, hogy a budai várparancsnok felsőbb utasításra cselekedett, úgy tűnik, itt inkább a helyi, egyéni érdekek domináltak.38 Vélhetően ezért jártak el a várparancsnok és tisztjei olyan óvatosan, amikor a rácok körében szervezkedtek a tanács ellen és próbálták azt a látszatot kelteni, mintha egyenesen a rácok óhajtanák magukat a katonaság védelme alá helyezni. Az elmondottakból következik, hogy nem lehetséges a történteket utólag pontosan rekonstruálni, be kell érnünk utalásokkal, odavetett megjegyzésekkel. A budai magisztrátus már 1708 januárjában azt írta egyik levelében a megbízásukból távol lévő pesti szindikus Anton Mosellnek, hogy panasziratot fognak küldeni az Udvari Haditanácsnak Johann Kari Pergassi kapitány és báró Johann Emst von Stom térparancsnok ellen - utóbbi lényegében a várparancsnok helyettese -, mivel naponta tárgyalnak a rácokkal és azt a látszatot keltik, mintha azok panaszkodnának nekik. Nyugtalanította a városi magisztrátust, hogy az ügybe belekeveredett az egyik bosnyák ferences szerzetes, éppen Pfeffershoven gyóntatója, akit állítólag tolmácsnak vittek magukkal.39 1708 őszén került napvilágra a katonaság és a két rác albíróság számára egyaránt kínos eset, ami az előző nyáron történt. A rácbírók állítása szerint Pfeffershoven iránti hálájukat egy olyan irattal kívánták kifejezni, amiben, az ő megfogalmazásukat idézve, valamiféle patrónusuknak kérték volna fel a várparancsnokot. Az ortodox albíróság pecsétje azonban elveszett, így a dokumentumot pecsét nélkül küldték fel a Várba, azzal, hogy majd ezt pótolják.

37 BFL IV. 1002.ff. 1708. március 15.; ÖStA FHK.A HFU 1708. Apr. 19. ([r. Nr. 448.] föl. 214-424.), 1708. Apr. 20. ([r. Nr. 448.] föl. 438^180.)

38 Pfeffershoven válaszát az ellene felhozott vádakra a Haditanács kancellistájának jegyzőkönyvi bejegyzéséből ismerjük: „In besagter Räzen civil jurisdiction mische er sich nit. ” ÖStA KA HKR Protokoll Expedit 1709. Apr. Nr. 72. (Bd. 457. fol. 391.)

39 BFL IV.1002.j. Buda városa Anton Mosellnek. (1708. január 18.)

26