Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)

Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában

Az iromány későbbi megpecsételésének körülményei önmagukban sokat mondanak: a papírt báró von Stom térparancsnok és Pergassi kapitány vitte magával, majd egy fogadó pincéjében találkoztak a rácok bíróival, valamint a közösség más tagjaival, később gyertyafénynél megtörtént a pecsételés. A tanácsi vizsgálatban szemtanúként meghallgatott ortodox iskolamester hangsúlyozta, hogy a bírók titoktartásra kötelezték. A dokumentumot a rácok által a hivatalos érintkezésben előnyben részesített latin nyelven írták, bár felvetődik a kérdés, vajon ki készíthette, mivel a jelenlévő rácok egyike sem tudott latinul, ilyen fontos ügyben miért nem vitték magukkal az albíróság írnokként is működő tolmácsát. A szöveg átolvasására felkért rác iskolamester később eskü alatt állította, hogy nem olvasta el az iratot, ha akarta sem tudta volna, mert nem tanulta soha a latin nyelvet. A rácok két bírája ezzel szemben azt vallotta, hogy ők jóhiszeműen jártak el, nem akartak olyan iratot aláírni, amiben a katonaság joghatósága alá helyezik közösségüket, hanem az iskolamester vezette félre őket, amikor abban a fontos pillanatban azt színlelte, hogy járatlan a latinban és nem érti a tartalmat.40 A két rácbíró nyilvánosan megkövette a tanácsot, de mivel belekeveredtek Pergassi kapitány ügyébe, lemondatták őket tisztségükről, később pedig különféle viszszaélések gyanújával áristomba kerültek. A rác közösségen belüli szervezkedés nem szűnt meg Dimo és Thoma megbuktatásával, hivatali utódaik, különösen az ortodox bíró, még 1710 elején is titkos összejöveteleket tartottak.41

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kettősséget, hogy a katonasággal a rácok feletti joghatóságért harcoló, a Pergassi-ügyben őket annyira pártoló magisztrátus - és a német lakosság - korábban sem titkolt, rácok iránti ellenérzése továbbra is jelen volt a mindennapok szintjén. Míg Bécsben a rácok szószólójaként lobbiztak, addig helyben a pestis miatt fokozódott a velük szemben tanúsított ellenérzés, a katonaság mellett elsősorban a rácokat tették felelőssé a fertőzés behurcolásáért, azzal érvelve, hogy a járvány először a Rácvárosban tört ki. A budai magisztrátus, ha már a rácok feletti ellenőrzést nem sikerült maradéktalanul megvalósítania, megpróbált más módon megszabadulni a veszedelmesnek tartott szomszédságtól. A rácok elköltöztetését kérvényezték a Magyar Kancellárián és az Udvari Haditanácsnál, a Gellért-hegy déli lábához akarták

40 Lásd a kötetben a 401. számú regesztát. BFL IV.1002.j. Lazarus Jenay ortodox iskolamester kihallgatási jegyzőkönyve. (1708. október 28.), Dimo katolikus és Thoma ortodox rácbírók vallomása. (1708. november 29.)

41 BFL IV.1002.j. Határozat a rácbíróknak. (1710. február 14.); Az egyik budai aranyműves polgár jelentette a magisztrátusnak, hogy Dimo a Pergassi-bizottság munkájáról rendszeresen jelentett Pfeffershoven várparancsnoknak. Dimót 1709 tavaszán valamiért nagyon megverték a katonák, mire rájuk lőtt. Lásd a kötetben a 438., 497., 518., 597. számú regesztákat.

27