Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)
Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában
akkoriban tiltotta meg a levelezést a budaiaknak a pesti oldallal. A tanácsosok ragaszkodtak ahhoz, hogy a karantén a polgármester családjára ugyanúgy vonatkozzon, mint másokra. A városbíró gyengélkedett - vélhetően őt is elérte a pestis -, ezért nem jöhetett szóba a polgármester helyetteseként, így a rangidős, korábban polgármester Friedrich Sauttermeistemek üzentek. Baitz nem akarta elfogadni a döntést, az erről szóló határozatokat rendre bontatlanul küldte vissza, de a városi pecsétet sem adta át. Megoldásként az iratokat átmenetileg a kisebb városi pecséttel adták ki, továbbá a kvártélymestemél lévő pecséttel. A vita a polgármesterrel 1710. június 20-án, a házára kimondott zárlat feloldásával sem ért véget, a feszültség a következő hónapokban egyre nőtt. Baitz polgármester először Augustin Schmidt tanácsost vádolta tekintélyének megkérdőjelezésével, ugyanis az egyik városi alkalmazottnak azt találta mondani, hogy neki engedelmeskedjen, ne a polgármesternek, majd felettese személyére sértő kijelentéseket tett. A Baitz polgármester, valamint Sauttermeister, Schmidt és Wemer tanácsosok között a repülőhíd ügyében kialakult, részletesen nem ismert ellenségeskedés odáig fajult, hogy az érintett tanácsosok három alkalommal sem jelentek meg a városházán. Annak ellenére maradtak távol, hogy tudták, kifejezetten a megbékélés elősegítésére eljöttek az ülésre a külső tanácsosok és a fertálymesterek is. A viszálykodás következtében a tanácsüléseket a polgármester és a városbíró mellett már csak két tanácsos látogatta rendszeresen. Az ünnepélyes békülés a repülőhíd körüli vita ügyében végül augusztus 1 -én történt meg, de két tanácsos továbbra sem kívánt részt venni az ügyvitelben. A polgármester őket a tanács felhatalmazása nélkül két külső tanácsossal helyettesítette, amivel újabb nemtetszést váltott ki a magisztrátusból. Társai nevében Valentin Wemer hívta fel a polgármester figyelmét arra, hogy nélkülük nincsen joga tanácsosokat kreálni. Baitz polgármester olyannyira nehezményezte a tanácsosok nem megfelelő hozzáállását a hivatali munkához, hogy jegyzőkönyveztette a többiek állandó késését és bejelentés nélküli távolmaradását. Említett tanácsostársaihoz képest a lobbanékony természetéről ismert Tobias Krempel tanácsos annyiban kivétel, hogy ő az egész magisztrátusra haragudott, nem csak a polgármesterre, az ügye pedig hónapokkal korábban kezdődött. Először a Telekkönyvi Hivatal vezetőjével, Rüdiger Kaspar Keppelerrel különbözött össze, majd gorombán beszélt az ülésen a polgármesterrel. Az ügy részletei a dokumentumokból nem derülnek ki, de a konfliktus egyik oka az volt, hogy az 1709 áprilisában főkamarási tisztségéről letett Krempel azóta sem nyújtotta be számadásait, majd zokon vette, amikor erre felszólították. Krempel a járvány elől az óbudai határban lévő malmába menekült, majd nem válaszolt a tanács felszólításaira, végül csak októberben tért vissza. A város ügyeinek intézését tovább bonyolította Augustin Schmidt, majd Franz Wähler tanácsos viszonyának megromlása Pfeffershoven várparancsnokkal. Schmidt tanácsostól a várparancsnok egy irat külzetére írt tiszteletlen 12
