Géra Eleonóra Erzsébet (szerk.): Buda város tanácsülési jegyzőkönyeinek regesztái 1708-1710 - Budapest történetének forrásai 13. (Budapest, 2016)
Géra Eleonóra Erzsébet: "Uram Irgalmazz nekünk vagy elveszünk!" Buda a Rákóczi-szabadsághar és a pestis szorításában
megjegyzésért várt bocsánatkérést. Esetében egyházi személy bevonását fontolgatták, nehogy a parancsnok állja a szavát és maga vegyen elégtételt a városi kamarás tanácsoson. Wabler egy polgár ügyének képviseletében „tapasztalhatta meg a parancsnok rosszindulatát” és jegyzőkönyvbe foglaltatta társaival, hogy a jövőben nem küldhetik oda a város képviseletében, mert Pfeffershoven „látni sem bírja a képét”.9 A magisztrátus tagjainak hozzáállása után nem lehet csodálkozni a többi városi alkalmazott viselkedésén sem. Az első tabáni járvány orvost, Anton Christent és embereit durvasággal, erőszakoskodással vádolták. Állítólag parancsára csaknem agyonverték az egyik ellenük beszélő tabáni esküdtet. Christen azzal indokolta kíméletlenségüket, hogy a beosztottjai csak így tudták megvédeni magukat az őket kövekkel dobáló, átkozódó tömegtől.10 Az ortodox rácok bíróját állandó részegeskedése miatt rótták meg, hasonlóan viselkedett a pestiskórházat vezető Johann Dániel Willfersheimb, Christen utódja, aki éjszakánként kilovagolt az intézményéből, majd visszafelé részegen az őrséggel gorombáskodott. Az egyik pestisszemlész a szabályokat figyelmen kívül hagyva mindenhová, még a fertőzöttek otthonába is magával vitte a kutyáját, majd hagyta szabadon kóborolni az utcákon.11 A városi vámosból pestisszemlésszé lett Johann Ludwigot hanyagsága miatt panaszolták be a magisztrátusnál. A pestiskórházba szóló igazolást olyan figyelmetlenül töltötte ki, hogy egy beteg fuvarost miatta fordítottak vissza a kapuból, a hazafelé vezető úton azonban összeesett és meghalt, az elhunyt házában további, be nem jelentett betegeket találtak. Hasonlóképpen hanyagságuk miatt fenyegettek elküldéssel tíz vízivárosi pestisszemlészt. Az ilyen munkakörben dolgozókat nem szívesen fogadták a lakók, ki barátságra vagy társadalmi helyzetére hivatkozva, ki szóbeli sértéssel, erőszakos fellépéssel, a betegek elrejtésével próbálta meg eltéríteni feladatától a hatósági embert. Ezek következtében a bejelentés és a fertőzöttek elkülönítése csak részben valósult meg, legalábbis erre enged következtetni Christoph Zennegg járványorvosok jelentéseire támaszkodó jelentése, miszerint az első bizonyított tabáni pestishaláltól (1709. augusztus 27.) számítva 1709. december 23-ig 79-en haltak meg a lazarétumban, 54-en pedig haláluk előtt oda be sem kerültek. Tekintetbe kell venni azonban, 9 Lásd az 1074., 1188., 1117., 1118., 1151., 1152., 1171., 1176., 1178., 1180., 1181., 1184., 1188., 1194., 1197., 1206. számú regesztákat.; ÖStA KA HKR Protokoll Expedit 1710. Mai Nr. 121. (Bd. 463. föl. 454.); BFL IV. 1002.j. Határozat Krempelnek. (1710. május 7., május 27., augusztus 1.) 10 Géra 2012. 149. 11 Járvány idején az állatokat elzárva kellett tartani, különben azokat a gyepmesteri teendőket ellátó hóhér lelőtte. Az említett kutyával a legnagyobb baj az volt, hogy a gazdájával végzett szemlézés után rendszerint meglátogatta a koldusok tanyáit is, akik közül később többen pestisben meghaltak. 13