Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)
Bácskai Vera: Család és történelem
gyermekáldással egyetemben - foglalnak helyet... A férfiak szikárak, élénkek, és főleg az egyiknek pereg a szó az ajkáról. Ha az elmondottakat a végén összefoglalva, egy mondatban sűrítve megismétli, avagy egy közmondással aláfesti, az már legtöbbnyire franciául hagyja el ajkait. ...Ikertestvére kissé higgadtabban nézi és járja a világot. Úgy látom - fejformájáról ítélve hogy filozófus. ”89 Az utóbbi jellemzés a tűzhely körül sürgölődő, a főzést - nagy passzióval magára vállaló Sándorra vonatkozik. A továbbiakban István elmondja, hogy már 8 éve laknak fütetlen szobában, ahol csak az ebédfőzés temperálja valamelyest a kis helyiséget. A falu népe, a volt cselédség, aki csak tud és módjában áll, segít. „Engem különben az anyagi javak nemigen bilincseltek le. Inkább a könyveimet és a képeimet nélkülözöm folytatja. „Autodidakta voltam és polihisztorrá fejlődtem. Se gazda, se tudós nem lett belőlem. Gazda főleg azért nem, mert az utóbbi időkben már egyre inkább kereskedés terére csúszott a gazdálkodás. Hiába volt jó termésem, ha egy héttel előbb adtam el, mint a börze árai kialakultak, több hasznom maradt el, mintha jégeső verte volna el a termést. Tudós pedig azért nem, mert a szakember a végén nem lát semmit...Ugyanis én a múltban nem tartoztam egyik osztályhoz sem kifejezetten. Jelentős örökségem és francia nevelésem az arisztokratákhoz sodort, viszont életformámnak jobban megfelelt a magyar dzsentri. Úgy, mint a fivérem, én is bolondja voltam a lónak és a puskának. Az üzlethez annyi érzékem sem volt, mint a hajdúnak a harangöntéshez. Talán görög őseim már kiárultak magukból mindent. ”90 A napló írója a továbbiakban hosszasan ismerteti „filozofikus” beszélgetéseiket időről, szépségről, a világ fejlődéséről, a technikai haladásról. De az őket ért sérelmek felpanaszolásáról nincs említés. Megállapítja, hogy a két testvér szavai páratlan műveltségről, szépérzékről, sajátos világlátásról tanúskodtak. Emberi tartásukat a sorscsapások közepette is megőrizték. A negyedik nemzedék tehát nem folytatta a nagyapa vagyongyarapítását, ellenkezőleg, életüket, társadalmi pozíciójukat az öröklött vagyonból eredő jövedelem élvezete révén biztosították. Beszélhetünk-e esetükben az amúgy is vitatható, és inkább a vállalkozás, mint a család sorsát jellemző Buddenbrook- effektusról,91 vagy „tipikus görög karrierről”? Az előbbit azért is el kell vetnünk, mert a családban - legalábbis pesti vonatkozásban - éppenséggel csak a második generációhoz tartozó Manno István folytatott vállalkozói tevékenységet, ő tekinthető a vagyon alapítójának. Fia, Szilárd nem a polgári értékrend ellen lázadva, hanem apja szándékának megfelelve került foldbirtokosi státuszba, ami azután fiainak is létformája lett. „Ti89 Apa és fia, 199-200. 90 Apa és fia, 206-207. 91 Erről újabban: Halmos, i. m. 29-33. 67
