Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)

Családi tanúságtételek - Manno Erzsébet: Nyáregyházától Damaszkuszig

édesanyja lement, hogy valami édességet hozzon. Tudom, hogy akkor is nagyon mulattatott ez a jelenet. Mindenesetre az édesanyja hamarosan megérkezett. Másnap Manó és barátja, Visy Zoltán - aki akkor már az egyetemről a kuta­tóintézethez került - segítségével kijutottam Szigetszentmiklósra betonöntő se­gédmunkásnak. Szigetszentmiklóson színes társaság volt együtt. Több, érettségi után egyetemre, származás miatt fel nem vett fiatal (Bemáth Ili, Kövess Kati, Szterényi József). Dolgoztunk, de remekül szórakoztunk is. Bemáth Ili valahogy ráült az egyik általunk elkészített még puha betonelemre, mire az kissé alakot változtatott. Egyik - erről mit sem tudó - mérnök kollégánk utóbb hosszan el­magyarázta, hogy a betonelemben milyen hatások és erők működtek, hogy az így deformálódott. Az intézetben a személyzetis rájött, hogy a Radnay Gyors- és Gépíró Iskolát elvégeztem.42 Ezt egy feltörekvő munkáslány - és ezen keresztül a munkás-pa­raszt rendszer sikerének tekintette, és ordított velem, hogy erről ő miért csak most tud. Beajánlott Visy Zoltánhoz gépírónőnek. Későbbiekben - mint mun­kásleány - az esti egyetemre is Manó és egy másik kolléga segítségével kaptam korengedélyt. A Visy Zoltán által vezetett Mechanikai Osztály már tömve volt nem éppen megfelelő káderekkel, volt ott Ludovikás, Wekerle-unoka, volt apáca, későbbi­ekben Manó is odakerült, miután az egyetemről kitették. A személyzetis nő - Visy Zoltán meséje alapján - lelkesen jelentette, hogy javítandó az osztály káderösszetételén, most valakit hoz az osztály sofőrjének, az igen jó káder. Némi várakozás után az első beszélgetések az új kollégával meg­nyugtatónak bizonyultak. Beszélt mindenféléről, többek között arról is, hogy édesanyja mely napokon bridzs ezik. Az osztály nem csak rossz káderekből állt, szerintem nagyon sokféle em­berből tevődött össze. Volt egy nagyon pedáns öreg agglegényünk. A fal felé fordulva - így helyeztette el az íróasztalát -, nem sokat beszélt, valamin szor­galmasan dolgozott mindig, zömmel nézegette az iratokat, adminisztrált. Egy alkalommal egy munkást készültek felvenni az osztályra, akivel ez az agglegény már valahol együtt dolgozott. Az érdeklődésekre, hogy ez az ember megfelelő lesz-e az osztályon végzendő fizikai munkákra, agglegényünk meredten nézte a szembelevő falat, nem válaszolt. Az embert felvették, s hamarosan rájöttek, hogy semmire sem használható. Agglegényünk válasza a felelősségre vonáskor így hangzott: nem vették észre, hogy rosszallóan hallgattam? Az ÉAKKI-ban nagy élet volt. Ebédszünet alatt ping-pong, majd a laborban kávézás. Az ablak alatt csak két szék volt. A székeken rendszerint hárman ül­42 Radnai Béla Gépíró és Gyorsíró Iskola. (Bp., V., Egyetem tér 5., majd VIII., Győrffy I. u., XIII., Vág u.) 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom