Hat (hét) nemzedék. A Manno család története - Budapest Történetének Forrásai 12. (Budapest, 2015)

Családi tanúságtételek - Manno Erzsébet: Nyáregyházától Damaszkuszig

tek, a többiek állva beszélgettek. Ez mindig egy fénypontja volt a napnak. Egy alkalommal Nórikával ketten ültünk már, bejön Manó, Nórika feláll, én ülve maradok, felszólítom Nórikát, hogy maradjon csak ülve, mert Manó úgy is csak a lyukra pályázik (a két szék közötti lyukra gondoltam), de nem így a többiek, mert kijelentésemet harsány nevetés követte.

Ismerve Manó szokásait, hogy barátnőit sorszámozta, ez csak még növelte a derültséget. A telefonokat mindig én kapcsoltam át Manónak. így azután a sorszámozott hölgyeket, hangjuk alapján ismertem, no meg zömmel a programokat is, sokszor nekem mondták el, hogy Manót hol várják és mikor. Manó Nórikával ült egy szobában így Nórika is igen tájékozott volt a programok felől. Lehet, hogy Manó elsősorban ezért vett feleségül. Én jelenthettem a kevesebb gondot. Mindenkit hírből ismertem, s talán gondolhattam, hogy ennyi szereplő esetén egyik ügy sem lehet igazán komoly.

Esti egyetem és házasság

Szorgalmasan jártam az esti egyetemre. Ez komoly elfoglaltságot jelentett. Négyszer egy héten V2 6-tól Vi 10-ig. Egyetemi kollégáim sokszor ugrattak, hogy vajon vár-e a kis szürke VW az egyetem előtt. Manó az egyetem után elvitt moziba, táncolni. Egy ilyen alkalommal közölte velem, hogy szeretné, ha fia születne tőlem. Elgondolkoztam és megkérdeztem tőle, hogy milyen keretek között gondol erre. De arról is megnyugtattam, hogy én egyelőre nem gondolok erre, nem addig, amíg újra bele nem szeretek valakibe. Majd beleszeretsz valakibe, de azt ledobom a Gellért-hegyről. Mindig ilyen nagyokat mondott. De komolyan venni a dolgokat nála nem volt tanácsos. Később mikor komolyra fordult a dolog, édesanyám megkérdezte, hogy nem értettem-e valamit félre?

A leánykérés is furcsa keretek között zajlott. Ekkor szüleim már Kisbéren, az állami gazdaságban dolgoztak. Édesapa mint agronómus, édesanyám mint ottani gondnok, adminisztrátor. Kimentünk Kisbérre. Manó mindenféléről beszélgetett szüleimmel, de a leánykérés nem jött össze, láthatólag zavarban volt, vagy talán meggondolta a dolgot. Végül is édesapám kérdezte meg, hogy komolyan vegyünk-e titeket?

Manó úgy döntött, az esküvőt egy konferenciával köti össze, s hamburgi barátját választja tanúnak. Titokban kellett tartanom azt, hogy összeházasodunk. Manó szerette volna azt elkerülni, hogy a sorszámozott hölgyek nagy társasága randevút adjon nála. Nekem pedig azért komoly fejtörést okozott, hogy nem csinálom-e életem legnagyobb baklövését. Édesanyámnak magyarázgattam, hogy első házasságából nem született gyermek, ilyen akadály sincs és valószínűleg nekünk sem lesz, így a dolog nem olyan végzetes, ha nem sikerül a házasság.

106