Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Művészek, politikusok, főhercegek
ságiért és rám való emlékezésért tartsa meg, és írja a nyugtákat Szirmai úrnak továbbra ezen az asztalon. Tiszteli Kossuth Lajos.” Ez egyszer volt és soha többé, mert a Kossuth Lajosok csak nagyon ritkán születnek, száz évben egyszer, néha évszázadok múlnak el, míg ismét egy Kossuth születik. De jó eszű, de nem teljesen Kossuth Lajosok megteremtek Magyarország minden részén. Azt legjobban lehetett látni Tisza István170 alatt, a híres obstrukci- ónál, amikor Tisza, nem tűrve az ellenzék magatartását, palotaőrséget szervezett, és ha egy-egy ellenzéki képviselő olyat mondott vagy olyanról beszélt, ami Tiszának nem tetszett, már megszólalt az elnöknek az a csengője, amely a palotaőröket behívta a terembe, és egyszerűen kivezették az akkori ellenzéknek vezérszónokait.171 Justh Gyula,172 idősb Ugrón Gábor,173 Papp Elek,174 Benedek János, Lovászy Márton,175 176 Apponyi Albert gróf76 és Hoitsy Pál voltak azok, akiket legelőször kivezettek. Vázsonyi Vilmos azt mondotta, énhozzám pedig semmiféle őr nem fog hozzám nyúlni, és kiment önszántából a teremből, ahová heteken át vissza sem nézett. Ez igazán nem vallott arra, hogy a mentelmi jog védi a képviselőket. Tisza István amilyen nagy koncepciójú ember volt, olyan szörnyen makacs is volt, és a politikájából soha engedni nem akart, holott Bismarck azt mondotta, hogy csak 170 Tiszalstvángróf(1861-1918)nagybirtokos,politikus, 1884-től országgyűlési képviselő, 1903- 1905 között miniszterelnök, 1912-1913-ban a képviselőház elnöke, 1913-1917 között ismét miniszterelnök. 1918. október 31-én ismeretlen katonák villájában megölték. 171 Tisza István 1912-13-ban képviselőházi elnökként rendszeresen karhatalommal vezetette ki az obstrukciót - a törvényhozás tudatos lassítását, akadályozását hosszú felszólalásokkal - folytatni kívánó, renitenskedő ellenzéki képviselőket. 172 Justh Gyula (1850-1917) földbirtokos, politikus, 1884-től országgyűlési képviselő, a függetlenségi ellenzék egyik vezéregyénisége. 173 Ugrón Gábor (1847-1911) politikus, 1872-1896 majd 1899-1911 országgyűlési képviselő, a függetlenségi ellenzék egyik vezéralakja. Kalandos élete, romantikus egyénisége, székely öntudata miatt „Rabonbán”-nak nevezték (a Székely krónika szerint a honfoglalás-kori székelyek legfőbb bírája és papja). 174 Papp Elek (1837- ?) mérnök, 1884-1910 országgyűlési képviselő, függetlenségi párti, Justh Gyula híve. 175 Lovászy Márton (1864—1927) politikus, újságíró, lapszerkesztő, 1901-től országgyűlési képviselő. 1918. október 31-től a Károlyi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, az év végén szakított Károlyival. A tanácsköztársaság idején letartóztatták, a kommün bukása után rövid ideig külügyminiszter, újjáalakította a Függetlenségi és 48-as pártot. A fehérterror elleni tiltakozásul emigrációba ment, 1926-ban tért haza. 176 Apponyi Albert gróf (1846-1933) politikus, 1872-től haláláig kisebb megszakításokkal ország- gyűlési képviselő, 1906-1910 között, majd 1917-1918-ban ismét vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1919-1920-ban a magyar békedelegáció elnöke. 80
