Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Művészek, politikusok, főhercegek
az ökrök konzervatívok. Évtizeden keresztül folytak a csaták az országházban. A legjobb barátok majdnem ökölre mentek. Odabent az ülésteremben civakodtak, verekedtek, aztán mintha mi sem történt volna, átmentek a büffettbe, ahol szabadelvűek és ellenzékiek a legnagyobb barátsággal fogyasztották el a délelőtti tormás virslit. Este azután a Pannónia vendéglőben gyűlt össze a társaság, akkor már elhozták az asszonyokat is, és ott heccelték egymást a délelőtti nagy képviselő- házi csaták miatt. Volt egy külön városházi asztal a Pannóniában. Az asztalfőn Márkus József főpolgármester,177 Márkus Emíliának bátyja ült. Mellette az alpolgármesterek, Rózsavölgyi Antal,178 Vaszilievits János,179grófFestetich Géza180 és Magyarevics Mláden,181 Budapest tiszti főorvosa ültek. Utána azután a bizottsági tagok élén Vázsonyi. Duhaj jókedv között mindig megbeszélték, mit lehetne Pesten szépíteni, hogy lehetne Pestet előbbre vinni. Bécsben ugyanis meghagyták a patinás palotákat, házakat, tereket. Budapesten az építkezés, mikor megindult, éppen a csúnya szecessziónak idejére esett. Rettenetes volt az az építkezés. Rikító színekkel mázolva, sehol egy erkély vagy veranda, hanem elképesztően csúf és kényelmetlen beosztás. Jó, hogy nem tartott sokáig ez a korszak. Ugyanakkor voltak, amikor például a festészetben is kezdtek ilyen furcsaságok előtűnni, és az igazán híres nagy művész, Kemstock Károly, emlékszem egyszer szintén a kiállításának egy képére, amely rózsaszín és sárgában játszó lovat ábrázolt. Mikor Kemstockot megkérdeztem, hogy micsoda furcsa állat ez, azt felelte, lent jártam az Alföldön, és higgye el, a napsütésben ott heverésző lovakat ilyeneknek láttam. Most, hogy az elképedését látom a közönségnek, magam is azt mondom, hogy rossz szemüvegen keresztül néztem szegény párát, és ezentúl a lovakat, higgye el, megint csak natúr színűre fogom festeni. Ez Kemstocknak csak egy nagyon rövid idejű kisiklása volt, és művészete azután tovább hozott dicsőséget a magyar Hazának. Különben is nemcsak nagyszerű festőművész volt, hanem igazi kultúr-, kedves, aranyos ember. A Pannóniában még táncra is perdültünk. Márkus 177 Márkus József (1852-1915) várospolitikus, 1875-től Budapest székesfőváros tisztviselője, 1896-tól polgármester, 1897-1906 között főpolgármester. 178 Helyesen Rózsavölgyi Gyula (1851-1924) 1874-től fővárosi tisztviselő, 1897-1915 között alpolgármester. 179 Vaszilievits János (1857-1913) 1879-től fővárosi tisztviselő, városgazdálkodási szakember, 1906-1913 között alpolgármester, 180 Festetich Géza gróf (1865-1917) 1882-től fővárosi tisztviselő, 1907-től tanügyi tanácsnok, 1915-1917-ben alpolgármester. 181 Magyarevics Mladen (1867-1916) orvos, 1904-től Budapest tiszti főorvosa. 81
