Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Üldözötten 1944-ben

mindig ivott, talán nem is tudta, mit beszél, mert odaszólt a fiatalasszonynak: igaza van. Nem, nem, soha többé itt baloldal nem lehet. Majd mi azt megmutatjuk. Szittnyaynak nem felelhettem, mert soha beszélő viszonyban nem voltam vele, és nekem mindig rendkívül antipatikus volt egész fellépése, különben mondhatom, hogy az egész kis társaság, akik ott együtt voltak, mind összetartottak és tényleg mi soha politikáról nem beszéltünk.

Február 2-a mindig ünnep, hisz azt tartja a néphit, hogy akkor jön ki a Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a medve az odújából. Az én fiam, aki a legjobb gyermek volt a világon, eljött hozzám két napra, hogy meglátogasson, mert hiszen úgy volt, hogy én csak áprilisban fogok Budapestre visszatérni. Elmondta nekem, hogy közben lakást vett ki számomra, egy kis szobát hallal, de nagy erkéllyel a Munkácsy utca és az Andrássy út sarkán, mert tudta, hogy mennyire szeretem ezt a vidéket, hiszen ott a közelben, a Lendvay utcában volt a kicsi házunk. Azt mondta, hogy a penzióból már át is vitette a bútoraimat, és minden csak arra vár, hogy ha hazajövök, mindent tetszésem szerint elhelyezzek. Azt is mondta, hogy egy nagyobb ellenállási mozgalomban működik Szent-Györgyi Albert professzorral,325 Andorka Rudolffal,326 Fráter Ivánnal, Dezső Sándorral, aki hajói tudom, törvényszéki elnök volt, és számos más nevet említett, akik mind azon fáradoznak, hogy megakadályozzák, amennyire csak tőlük telik, a németek garázdálkodását Magyarországon. Nem számítottak ők arra, hogy itt maga a kormányzó lesz az, aki eladja a hazáját és átadja az országot, mert egyetlen országa sem volt Európának, ahová olyan könnyen tudtak bejutni a németek, mint Magyarországba. Mindenütt volt ellenállás a kormány részéről, csak itt nem. A fiamat óvtam és intettem, hogy csak vigyázzon, nehogy bajba kerüljön, hiszen életemnek egyetlen célja ő volt, akit tizennyolc éves korától huszonegy éves koráig Davosban azért tartottam a legnagyobb áldozatok árán, hogy tüdőcsúcshumtjától megmentsem, és hogy embert faraghassak belőle. Furcsa érzése volt neki, bár imádta az apja, imádtam én, és szerette mindenki, aki ismerte, mégis mindig az volt az érzése, hogy senki se szereti. Ezt egy versben meg is írta, amely a következőképpen szól:

325 Szent-Györgyi Albert (1893-1986) biokémikus, Nober díjas, 1931-1945 között a szegedi egyetem professzora. 1942-től részt vett az antifasiszta függetlenségi mozgalomban, és a béketapogatózások szolgálatában Isztambulban kapcsolatba lépett a nyugati szövetségesekkel. A német megszállás után is a liberális-demokrata ellenállási mozgalom egyik központi személyisége.

326 Andorka Rudolf Rezső (1891-1961) katonatiszt, diplomata. 1930-1941 között madridi követ, visszatérése után a Bethlen István gróf körül tömörült németellenes, angolbarát politikusok körének aktív tagja. A német megszállás után letartóztatták, a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták.

172