Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Hazatérés és újabb megpróbáltatások

mint magyarul. Hiszen ő ifjúságától kezdve tulajdonképpen csak a szünidőben élt Magyarországon. Tengerész volt, de közben Bécsben Ferenc József udvaránál főajtónálló.254 Clerk megkérdezte az uramat, nem-e vállalná ő el a miniszterelnökséget, hiszen a Peidl-féle kormány csak pünkösdi királyság volt. Néhány napig tartott az egész. Utána következett a mátyásföldi gépgyáros, egy kedves, kellemes ember, Friedrich István,255 aki azonban azelőtt soha a politikai életben tényező nem volt. Az uram hevesen tiltakozott. Dehogyis akar ő miniszterelnök lenni. Hát akkor talán, nagyon kérem, vállalná az igazságügy-miniszterséget. Az uram szabadkozott, de annyira forszírozta ezt Clerk, hogy azt mondotta, sürgönyzök a feleségemnek Luzernba, és ha ő is jónak találja, abban az esetben elfogadom. O tudta, hogy én már az első miniszterségét nagyon helytelenítettem. Horthy nem szólt egyáltalán bele a diskurzusba, mert hiszen nem értett a magyar politikához. Sőt, nagyon is jó néven vették ezt neki, hogy hallgat, figyel és tanul. Az uram sürgönye tényleg megérkezett Luzembe, hogy felajánlották neki az igazságügyminiszterséget, tőlem teszi függővé, hogy vállalja-e, hozzátette, mert én nem szeretném vállalni. Visszasürgönyöztem, egy nézeten vagyunk, semmi szín alatt.256

254 Horthy Miklós kora ifjúságától a Monarchia haditengerészeténél szolgált, 1909-1914 között Ferenc József szárnysegéde volt.

255 Friedrich István (1883-1951) gépgyáros, politikus, 1918-ban Károlyi Mihály híveként hadügyi államtitkár, a tanácsköztársaság idején ellenforradalmi szervezkedésekben vett részt. 1919. augusztus 6-november 24. között miniszterelnök. 1920-1939 között nemzetgyűlési majd ország- gyűlési képviselő keresztény ellenzéki programmal.

256 Clerk azzal a szándékkal érkezett, hogy a létrehozandó koalíciós kormányba bevonja a liberálisokat és a szociáldemokratákat is, és a tárgyalások során számtalan személyi kombináció merült fel, de nincs más adat arra, hogy Vázsonyi miniszterelnökségét vagy kormánytagságát Clerk komolyan szorgalmazta volna. Vázsonyi halála után közzétették egy feleségéhez intézett levelét a Clerk-féle tárgyalások időszakából, melyben a következőképpen számolt be: „Most egy reménysugár. Itt van az entente teljhatalmú megbízottja, Clark [így!], meghatalmazott miniszter, és ez kijelentette, hogy csak koncentrációs kormánnyal kötnek békét. Én is voltam nála audiencián, kétszer is. Egyszer együtt Bárczyval, Ugrottnál és Varjassyval, másnap délelőtt magam. Mikor magam voltam, megkérdezett, hogy kell-e zsidó miniszter? Azt feleltem, most nem kell, mert ez csak ártana a zsidóknak. Elég, ha szabadelvű férfiak ülnek a kabinetben, a »keresztény« pártokat pedig komoly és korrekt úri emberek képviseljék, ne apró niemandok. Megmondtam neki, hogy én miattam bárki lehet antiszemita, de a maga költségén, nem pedig államköltségen és az államhatalom segítségével. Megmondtam neki, hogy nekem magamnak is sok bajom volt a zsidókkal. Míg fiatal voltam, a kapitalisták, mikor miniszter voltam, a forradalmi zsidók akartak volna megfojtani. Nagyon megköszönte: »Ez feladatomat nagyon megkönnyíti«. Úgy látszik, azt terjesztették tehát ezek a fráterek, hogy mi zsidót erőszakolunk. Ezzel agitálnak az országban. Nincs fogalmad az elvetemültség nagyságáról, mely ezekben a legényekben lakik. [...] Húzom, amíg lehet. Mihelyt fordul a dolog, megyek. Örömest, inkább ma, mint hol133