Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Hazatérés és újabb megpróbáltatások
Arról volt szó, hogy még egynéhány napig Budapesten marad, amikor is egy szép napon egy ünnepélyes katona díszben megjelent szobájában, egy ismeretlen főhadnagy. Összecsapta a bokáját, és azt mondta. Kegyelmes uram, én most árulást követek el. De nem bírom a lelkemre venni, hogy meg ne mondjam, ma éjjel Önnel a Héjjas csoport végezni akar. Az égre kérem, utazzon el, vagy tűnjön el a szállodából, mert az elhatározott tény s ők azt végre is fogják hajtani... Többen voltak a szobában és mind azt kérdezték, hogy mégis mondaná meg a nevét, hajthatatlan maradt és azt mondotta, kérem, higgyenek nekem, én a nevemet nem adhatom ki. Nem is tudtuk meg soha, hogy ki volt. De este nyolckor az uram hajóval elutazott Bécsbe. Másnap Horthy azt a mesét terjesztette, hogy a Clerk-féle ülésen jól rendre utasítottam Vázsonyit. Ott eregette szivarja füstjét az orrom előtt és megmondottam neki, hogy ha nem tanult eddig modort, akkor most tanulja meg, hogy az ember nem dohányzik egy szűk körű értekezleten. Egy szó erről igaz nem volt. Clerknek pipa volt a szájában és uramnak egy kis szivarcsutka, amely mindig ott volt szájának sarkában, éppúgy, mint a többi úrnak, hiszen ez nem volt koronatanács, sem pedig valami gála-est. Mielőtt az uram még Bécsbe utazott, el volt intézve, hogy az igazságügy-miniszteri tárcát Benedek János képviselő kapja. Nagyszerű ember volt. Demokratikusan gondolkodó, liberális, szerény, tehetséges, igazi kedves jó derék ember. Alig ért fel az uram Bécsbe, elkezdődtek az intrikák, és Benedek János helyébe Bárczy István, a volt polgármester lépett. Mivel őt is demokratikusan gondolkodónak ismerték, melléje adták államtitkárnak Rassay Károlyt,257 aki akkor kissé jobboldal felé lengett, hogy vigyázzon, hogy a miniszter ne kövessen el ballépést. Ezt nem az erkölcsre értem, hanem a politikára. Az uram, mikor Bécsben meghallotta Hor- thynak ezt az infámisan terjesztett hazugságát a szivarról, azonnal írt Bárczynak, hogy kérjen írásbeli elégtételt Horthytól, hogy mindebből a terjesztett pletykából egy szó sem igaz, ezt valaki azért találta ki, hogy közte és Horthy közé éket verjen. Úgy tudom, többen jártak akkor emiatt Horthynál, írt is egy levelet, de a levél olyan pökhendi és korlátolt volt tartalmilag, hogy abból látszott, hogy soha jó politikus őbelőle nem lehet. De még diplomata sem. Hiába, a tengerész az maradjon nap. Mit képzelsz rólam, hogy tetszik nekem ez a lézengés?” (Vázsonyi Vilmos beszédei... II. 270. p.) 257 Rassay Károly (1886-1958) jogász, politikus, lapszerkesztő, publicista, 1919-1920-ban igazgságügyi államtitkár, 1920-1944 között nemzetgyűlési majd országgyűlési képviselő. A két világháború között a liberális ellenzék egyik legmarkánsabb személyisége, Vázsonyi halála után elismert vezetője. 1944-ben a német megszállás után a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. 134
