Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Művészek, politikusok, főhercegek

bad az utazását meggátolni, induljon csak tovább oda, ahová utazni akar. Amíg mindez történt, addig a publikum nem tett egyebet, mint káromkodott, szidta a rendszert, dühöngött, hogy lekésik a külföldi csatlakozást, de tehetetlenek voltak. Rémülten olvastam ezt az újságban, és mentem fel beteg fiammal a szobánkba. Alig hogy felértünk, egy Sándor Kálmán nevű budapesti bankigazgató jött be hozzánk azzal, hogy ő is azon a vonaton utazott, amelyet feltartóztattak az uram miatt, biztosít, hogy semmi baja nem történt, egy svájci professzor, akit autója várt Buchsban a határon, hozza magával, és valószínű, hogy az éj folyamán megérkezik. Ettől a bankigazgatótól tudtam meg tulajdonképpen, hogy Horthy el akarta tenni láb alól az uramat, mert attól tartott, ha visszajön Budapestre és bekapcsolódik ismét a politikába, nagy ellenfelet talál benne.

Néhány perc múlva bekopogott a szobapincér azzal, hogy Friedek gróf úr teheti-e tiszteletét. Természetes - mondottam - csak jöjjön be. Sándor Kálmán bankigazgató, aki akkor már eltávozott, otthagyott nálam egy Pesti Hírlapot, amit Pestről magával hozott. Éppen mikor Albrecht belépett, mert ő volt a Friedek gróf, olvastam egy cikket, amelyet Urmánczy Nándor201 írt arról, hogy legtöbb sansza volna magyar királynak lenni Albrechtnek. Ugyanis Urmánczy kisütötte, hogy Izabella főhercegnő, aki született Croy-Dulmend volt, az Árpádokkal jöttek be Magyarországra. így tehát Albrecht vérbeli magyar. Ezt a cikket felolvastam Albrechtnak, aki félretolva kabátját, két hüvelykujját a mellényébe dugva elkezdett fütyörészni és azt mondotta: csak nem ül fel a kegyelmes asszony ilyen smoncának? Mire azt feleltem neki: hátha magyar királynak nem is való a Fenséges úr, de talán Budapest királyának a smonca szó értelmében megfelelne. Akkor még ártatlan gyermek volt, nevetett és azt mondotta: a fene akar király lenni. Mindenesetre, azt hiszem, jobb király volnék, mint a „nagyságos úr”. Ugyanis IV. Károlyt sohasem emlegették mint király vagy Felséges úr, hanem lenézően, lekicsinylőén az egész főhercegi kar per „nagyságos úr” beszélt róla. Azt mondja Albrecht: tudja kérem, a nagyságos úrnak túl jó a szíve. Az levetné az ingét is, hogyha azt látná, hogy egy alattvalója nyomorog. Márpedig egy uralkodónak nem szívvel kell uralkodni, hanem ésszel. Nem tudom, mit feleltek erre, a Fenséges úr magáról most mit gondol? Hogy rossz a szíve, de jó az esze? Mindenesetre hagyja az elbírálást másokra, és én szerintem az a fontos, hogy egy uralkodónak legyen esze, de hozzá jó szíve is. Albrecht megint csak futyörészett, ne politizáljunk, kártyázzunk, Janikám, sokkal bölcsebb dolog az - mondotta [a fiamnak].

201 Urmánczy Nándor (1868-1940) politikus, újságíró, 1902-1918 között országgyűlési képviselő, 1919-től az irredenta és revíziós mozgalmak egyik vezetője, az Ereklyés Országzászló Nagybizottság elnöke.

92