Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Háború, forradalom, emigráció

Volt még egy érdekes, furcsa esetem Albrechttel. Luzernban egy kis magyar kolónia volt. A Hermes Banknak egyik igazgatója, Berkes a feleségével és én átrándultunk Bembe. A Palace szálló előtt elhaladva egy apacsgalléros, kalap nélküli fiatalember nekem rontott, kezet csókolt, és azt kérdezte: mi járatban van Bemben? Csak nem valami diplomáciai küldetés? Mivel ugyanakkor a Tün- dérujjaknak szerkesztője ma Bódog Artúr, de akkor még Spitzer Adolf szintén Svájcban volt, én pedig mindig nagyon rövidlátó voltam, azonkívül pedig arcmemóriám egyáltalán sohse volt, azt mondottam: mi jut eszébe, Spitzer úr, én nem foglalkozom diplomáciával. Nevetve mondta a fiatalember: összetéveszt, kérem, én nem Spitzer vagyok, én Albrecht vagyok, de lehet, hogy jobb volna, ha Spitzer volnék. Ez ugyanis 1919 júliusában volt, amikor Magyarországon népköztársaság volt. Oh - mondottam - bocsásson meg, de igazán nem szoktam meg, hogy főhercegek kezet csókoljanak nekem, és ezért tévesztettem össze, mint demokrata a fenséges urat egy demokratával.

Később azután már csak egyszer, Budapesten, az egyik könyvnapon találkoztunk. Amikor az Abbázia kávéház előtti könyvsátorban a legelső könyvnapon közreműködtem, Albrecht eljött, és dicséretére váljék, egyszerre tizenegy könyvet vásárolt. Később aztán hallottam, hogy nagyon jobb felé kezdett orientálódni, és bár második házassága inkább arra vallott volna, hogy demokratizálódik, éppen az ellenkezője volt. így útjaink szétváltak, és Albrechttel soha többé nem találkoztam.

Háború, forradalom, emigráció

Egyszer volt... 1914. június 28-án Kaposváron nagygyűlést tartott a Demokrata Párt. Engem egy újságíró hívott fel azzal a hírrel, hogy megölték Ferenc Ferdi- nánd trónörököst és feleségét Szarajevóban. Azonnal telefonáltam Kaposvárra az uramnak, hogy a népgyülést fejezzék be, és jöjjön vissza Budapestre. Sejtelmem sem volt akkor még arról, hogy ez egy közeli háborút von maga után. Csak ösztönösen éreztem, hogy nagy baj zúdult ránk, magyarokra. Az uram az első vonattal fel is érkezett, és ő, mint gyakorlott politikus, mindjárt be is jósolta a háborút. Elmondhatom, hogy ő egyike volt a legnagyobb pacifistáknak Magyarországon.202

202 1914-ben Vázsonyi azon kevés politikus közé tartozott, akik nem csatlakoztak a háborús lelkesedéshez. 1917-18-ban azonban miniszterként keményen fellépett a békepropaganda ellen, mivel csak a további háborús erőfeszítéstől remélt olyan békét, ami biztosítja a Monarchia s egyben a történelmi Magyarország fennmaradását.

93