Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Művészek, politikusok, főhercegek
Semadam Sándor195 volt, nem régen még Budán a Kacsa utcában ügyvéd. Őt kértem meg az engedély megadására. Simonyi vörös szakállát simogatva azt felelte: hogy képzeli kérem, hogy én kiengedhetem Svájcba, oda, ahol a király van. Ezt egyedül csak Horthy, a kormányzó teheti. Tessék tőle az engedélyt megkérni. Horthyhoz semmiképp sem akartam menni, tehát felmentem József főherceghez. Most már ismét Habsburg lett és főherceg. Majdnem úgy tett, mint sokkal később mostanában a volksbundisták csinálták. Német névvel jöttek be Magyarországra, azután megmagyarosították a nevüket. De a német megszálláskor hamar visz- szanémetesedtek. Drehr volt az adjutánsa. Őt kérdeztem meg, vajon a Fenséges úr fogad-e. Péter-Pál napján196 volt ez, a Vérmezőn nagy katonai parádé volt. Öt perccel előbb jött meg József apánk, és én meghatódtam, mert azonnal fogadott. Azt mondtam neki, kérem, legyen olyan szíves, telefonáljon át a kormányzóhoz, hogy ne szeressenek itt engem annyira, hogy nem akarnak kiengedni az országból beteg uram és beteg gyermekemhez. Lökjenek ki, most arra van szükségem. József főherceg pulykavörös lett, és dühösen válaszolta, hogy én telefonáljak a kormányzónak? Tudja-e Excellenciád, hogy mi történt ezelőtt egy órával? Nem tudhatok semmit, mert én már a kiutazásom miatt két óra hosszat járom a kálváriát. Az történt, mondja József, hogy a kormányzó után nem én, a József nádor unokája következem, hanem az ő két taknyos kölyke. Csodálkozva néztem rá, tehát miért nem szólt a Fenséges úr a kormányzónak, aki úgy látszik, nem járatos a sorrendben, hogy előbb jönnek az idősebbek, és csak azután kullognak a fiatalok. Mire József ismét dühösen kifakadt, bocsánatot kérek, azt az embert le kellene szúrni. De hát én mégsem szúrhatom le. Nyugodtan feleltem: én még kevésbé. Ebben a pillanatban jött be Auguszta, és szömyülködve kezdték tárgyalni ezt a komolytalan esetet. Hamarosan elköszöntem, magam sem tudva, hogy most már mihez kezdjek. Egy fiáker várakozott rám, abba beültem, és teljesen elcsüggedve mondtam a kocsisnak, hogy hazamegyünk. Amikor a Lánchídon átértünk, a Gresham előtt óriási csődület volt. A kocsis megkérdezte az ott posztoló rendőrt, hogy mi történik itt. Azt felelte: ez a cseh követség. Ez a sok ember mind ki akar utazni a cseh-szlovák gyógyfürdőkbe. No - mondom a fiákeresnek - álljunk meg, én is megpróbálom a szerencsémet. Egy kicsit megijedtem, hogy ha itt sorba állok, kb. este lesz, mire bejutok, ha egyáltalán bejutok a hivatalba. De mit tesz az igazi demokrácia. A sok száz ácsorgó ember között meglátott a sasszemű hivatalszolga. Nemcsak meglátott, de megis195 Simonyi-Semadam Sándor (1864-1946 ) ügyvéd, politikus, 1920-1922 között nemzetgyűlési képviselő, 1920 március 15—július 19. között miniszterelnök. 196 Június 29. 88
