Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Művészek, politikusok, főhercegek

aki jelenleg Bécsben tartózkodik, erre felelni nem tudok mást, csak annyit, hogy az uram személyileg volt Károly király-párti, mert megszerette benne a puritán és demokratikusan gondolkodó fiatalembert. Különben úgy tudom, hogy az uram köztársasági párti.192 Habsburg József nagyot nézett, és azt felelte: hát hiszen efe- lől még ráérünk gondolkozni, remélem, hogy majd rólam is beismeri tiszta magyarságomat, mert hiszen édesapám még cigányul is tudott beszélni. Sokáig elbeszélgettünk, és az volt a benyomásom, hogy IV. Károly királyt a főhercegi család lenézi és megveti. Nem tartotta be soha az etikett szabályokat, nem parádézott, és így nem imponált nekik.

Később, gondolom 1920 vagy 1921-ben volt Magyarország gazdasági bojkott alatt. Hegyeshalomnál kimenni nem lehetett. Akkor ismét idehaza tartózkodtam, de szerettem volna visszautazni Svájcba, és azért elmentem a Podmaniczky utcai István király szállóba, ahol akkor a folyamőrség volt, és Miklós Béla nevű vezetőjétől engedélyt akartam kapni a kiutazásra. Oh, de nevetett ez a fiatalember, hogy én így túlbecsülöm az ő hatalmát. Feltelefonált a Belügyminisztériumba, az akkori Endre Lászlónak, Áldásy193 államtitkárának. Amit ő mondott a telefonba, persze hogy hallottam. Azt mondotta: itt van nálam Vázsonyiné, aki Svájcba akar visszautazni, megadhatom-e neki az engedélyt? Azután lecsapta a kagylót, és azt mondotta: Áldássy már közben bent járt a belügyminiszternél, Dömötörnél,194 és őt kérdezte meg, de az kereken letiltotta, hogy én pedig ki nem utazhatom. Erre felmentem a Várba a Miniszterelnökségre, a miniszterelnök akkor Simonyi192 Vázsonyi valójában legitimista alapon állt, azt az álláspontot képviselte, hogy IV. Károly, mint törvényesen megkoronázott király uralkodói jogai élnek, s a jogfolytonosság és alkotmányosság jegyében e jogokat el kell ismerni. Nem utasította el elvből a köztársasági államformát, de úgy vélte, hogy Magyarországon a forradalmak után ennek nincsenek meg a feltételei. A köztársaság 1918. novemberi kikiáltását nem ismerte el legitim, a nemzet akaratát kifejező aktusnak, de hamisnak minősítette a „szabad királyválasztók” azon érvelését is, hogy a dualista monarchia felbomlásával a királyválasztás joga visszaszállt a nemzetre. Az adott helyzetben a legitimista állásfoglalás szembefordulást fejezett ki Horthy államfői ambícióival. Ugyanakkor saját személyes tapasztalatai, karrierje fényében is úgy látta, hogy a Monarchiában, különösen annak IV. Károly alatti utolsó időszakában, sokkal inkább benne rejlett a demokratikus irányú fejlődés lehetősége, mint a kiformálódó Horthy-rendszerben.

193 Áldásy József a Belügyminisztérium kivándorlási és útlevél ügyekkel foglalkozó ügyosztályának vezetője volt. „Akkori Endre Lászlónak”: bizonyára Endre László 1944-ben betöltött belügyi államtitkári pozíciójára céloz, Áldásy azonban nem viselt államtitkári rangot.

194 Dömötör Mihály (1875-1962) ügyvéd, politikus, 1919-ben az ún. második szegedi ellenforradalmi kormány tagja, 1920-1922 között nemzetgyűlési képviselő, 1920-ban belügyminiszter.

87