Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Művészek, politikusok, főhercegek
Az a választás pedig nem volt mindennapi választás. Vázsonyi szemben állt a magyar hatalmas kereskedelmi miniszterrel. Akkor még nagy Magyarországot írtunk, és tényleges nagyhatalom volt egy-egy miniszter Magyarországon. Kedves ember volt Hieronymi Károly, e rettenetes ellenfél. Az ember azt hitte volna, hiszen nyílt szavazás volt, hogy minden vasutas, minden postás, szóval minden államhivatalnok a miniszterre fogja szavazatát leadni. A választás három napig tartott. Január 23-24 és 25-én lett vége, olyan hideg télen, amilyenre a legöregebb emberek sem emlékeztek, mert a hőmérő 24-23 fok hideget mutatott. Az angyalföldiek hosszú társzekereken jöttek be mégis a Nagymező utcai választóhelyiségbe, hogy szavazatukat leadják. A korteseknek fél méter hosszú, nemzeti színre festett libatoll ékeskedett kalapja mellett, mindegyikre zöld levél rátűzve, és arany betűkkel ráírva: Éljen Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi mindig azt mondotta, az én szerencsém az, hogy a nagy bérházakban, ahol negyven-ötven lakó van, de csak egy háziúr, ott rendszerint a háziúr és négy-öt lakó szavaz a kormánypártra, de a többi negyven, a kispolgárság, az mind énrám szavaz.183 Abban az időben nem volt Budapestnek népszerűbb embere. Volt Vázsonyi- hoz kocsma címezve, és a vicclapokban hetenként - a Borsszem Jankóban, az Üstökösben, a Kakas Mártonban és az akkor békebeli antiszemita Herkó Páterben - majdnem minden címlap Vázsonyinak karikatúrája volt. A választásokon ki volt rendelve a katonaság, hogy ha kell, sortüzet adjon, mert bizony nagyon hangosan folyt a korteskedés. Apponyi Albert, Zichy Jenő, Polónyi Géza, a későbbi hatalmas ellenfél, Andrássy Gyula és Kossuth Ferenc, akik már túl voltak a választásokon és már képviselők lettek, mind eljöttek Vázsonyi mellett szónoklatot tartani. A gyermekek az iskolában sem akartak tanulni, és a választás napján szünetet kellett adni, mert már az elemi iskolások korteskedni jártak. Egy hölgy Komáromból, a komáromi tiszti főügyész felesége, a neve sajnos már kiment az eszemből, felutazott Budapestre, hajnali ötkor elment a terézvárosi templomba misét szolgáltatni a Vázsonyi győzelméért. Ugyanakkor Kabos Edének, a híres írónak apósa a karmelitáknak adakozott a kültelken és a Dohány utcai zsinagógának, mondván, na most majd meglátjuk, hogy az Úristen és a Fia együtt őrköd- nek-e Vázsonyi felett. A választás befejezése után, amikor Vázsonyi diadalmasan legyőzte Hieronymi kereskedelemügyi minisztert, mert a nyílt szavazásnál köny- nyen volt megállapítható, hogy úgy a vasutasok, mint a postásoknak nagy része Vázsonyira adta le szavazatát. Az Abbázia kávéházban, amely gyűlhelye volt a Vázsonyi-pártnak, heccelni kezdték az öreg Fischl bácsit: „No mit gondol, ki győzött? Az Úristen-e vagy a Fia? ” Mire Fischl bácsi nagy flegmával felelte: 183 A választásról lásd a 33. sz. jegyzetet. 84
