Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Művészek, politikusok, főhercegek
Józsefnek volt egy kedvenc dala a lajbijának apró kicsiny gombjáról, és Banda Marcinak bandája néha este tizenegytől hajnali ötig is ezt húzta. És mégsem volt ez léha élet. Nem volt léha, mert közbe-közbe mégiscsak mindig Budapestnek fejlődéséről volt szó. Hiszen Budapest tulajdonképpen, ha fővárosnak is nevezték, de hogy germa- nizálva fejezzem ki magamat, csak egy nagyobb provinz város volt. Németországnak sok-sok nagyobb városa volt abban az időben, mint Budapest.182 Szociális téren akkor kezdett Pest fejlődni. Megépült a Népház, a Népszálló, meg lett váltva a Gázgyár, a községi üzemek létrejöttek, rengeteg iskola épült, a vallásosságra is gondoltak, templomok épültek, minden felekezetnek a magáé, és milyen szépen megfértek egymás mellett mindenféle faji és vallási mellékgondolatok nélkül. Nagy hibája volt Pestnek, hogy nem voltak elég terei. London, Párizs, Bécs mindig gondoltak arra, hogy a kőhalmazok, vagyis a nagy bérkaszámyák között nagy tereket létesítsenek, ahol ingyen leülhettek a padokra az aggastyánok, a játszadozó gyermekek, sőt még a fiatal szerelmesek is. Budapesten mindent beépítettek, kivéve a gyönyörű Duna partot, de ott meg a Buchwald nénikék mint a ragadozó állatok néztek körül, és ha meglátták az áldozatot, aki egy székre letelepedett fáradtan és a napi munkától agyonhajszoltan, mát ott termettek és beszedték az obulust. Jaj volt annak az anyának, aki fölállt, és karikázó kisfiát vagy labdázó kislányát akarta leültetni helyére, és ismét ott volt a néni és ismét fizetni kellett. Emlékszem, évtizedekkel ezelőtt nyáron Aix-les-Bains-ben voltunk, ott a fürdő közepén volt egy hatalmas rét, ahová este munka után egész egyszerűen a munkát végzett férfiak, nők kényelmesen leteregették a rétre kabátjukat, vagy lefeküdtek, vagy leültek, szólt a zene, teljesen ingyen klasszikus muzsikátjátszva, és ők élvezhették szabadon az Isten ege alatt a gyönyörű napsütésben úgy a levegőt, mint a zenét. Vázsonyi ezt szerette volna meghonosítani Budapesten is. Rétek, terek, minél több virág. Volt is egy akció a virágzó Budapestről, amit az akkori polgármester Bárczy István kezdeményezett, hogy mindenki az ablakát, vagy ha erkélye, balkona volt, felvirágozza, és erre díjak voltak kitűzve, hogy versenyezzenek egymással különösen a hölgyek, akik a virágokat ápolták és gon182 Ez ebben a formában nem igaz: Budapest lakossága 1910-ben (a korabeli városterületen) 880 ezer fő volt, Berlin ekkor 2 millió, Hamburg 931 ezer lakossal rendelkezett, a többi német nagyváros népességszáma elmaradt Budapestétől. A különbség abban mutatkozott meg, hogy míg Magyarországon Budapest volt az egyetlen európai mércével mérve is kiemelkedő modem nagyváros, addig a Német Birodalomnak 48 százer főnél népesebb városa volt, köztük féltucat a félmilliós népességszámot is meghaladta, vagy megközelítette. 82
