Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Művészek, politikusok, főhercegek
németek a lovagias magyar nemzet segítségével március 19-én a toloncba. Egy csillagász ezekből a számokból talán sok mindent ki tudna hámozni és ki tudna olvasni. Én csak meditálok, hogy hogy van összefüggés a 16-os és a 19-es számok között. Sajnos az én szellemi képességem odáig nem terjed, hogy ebből valami jót, valami szépet vagy legalábbis valami kellemeset ki tudnék olvasni. Ez volt hát a merénylet, amelynek áldozata egy becsületes magyar politikus lett. Mikor májusban otthagytam az uramat Badenben, ahol gyógyulást keresett, és kikísért a vonathoz, én már bent álltam a kupé ablaka előtt, amikor ő lentről felszólva hozzám azt mondotta: Barátnőm, ne felejtse el, hogy mindig csak magát szerettem. De maga meg ígérje meg, hogy nem felejti el soha azt a nevet: Vannay László. Ezzel már gördült is ki a vonat a pályaudvarról, és nekem huszonöt esztendeje cseng a fülemben ez a szörnyű név, hogy Vannay László. De miért is mondta ezt nekem, hiszen én sokkal kisebb pont voltam és vagyok, semhogy egy Vannayval megbirkózhattam volna. Művészek, politikusok, főhercegek Egyszer volt... egy zajos társadalmi élet Budapesten. A mi életünk különösen zajos volt, mert egészen különböző emberekkel jöttünk össze. Minden csütörtökön a kültelekre mentünk, ahol a korteseknek és választóknak törzskara volt. Vielwenig Lajos141 bácsi vezette a csoportot. Krakkauer Samu a fuvaros, Majtin Lázár, Tamay a tejgazdász, dr. Bischitz az orvos, Fisch bácsi, a híres írónak apósa voltak a főemberek. Minden csütörtökön kijártunk, bizony nehéz vállalkozás volt, mert rém rosszul volt világítva a kültelek, és az utcák nagyon elhagyottak. Igaz ugyan, hogy akkor még vetkőztetésnek nyoma sem volt, még gondolatban sem álmodta az ember, hogy ilyesmi egyszer be fog következni.142 Csak kedélyte- len volt éjszaka a konflison való hazajövetel. Rendkívül derék és megbízható emberek voltak ezek a kispolgárok. Olyan lelkesedéssel és tűzzel dolgoztak az uram érdekében, hogy ezt ma talán el sem lehet hinni. Igaz ugyan, hogy ez ő érdekük 141 Vázsonyi Vilmos hűséges emberéről a szerző már az 1931-es könyvben is ír: Az én uram... 152. p. Az unoka Vázsonyi Vilmos önéletrajzi interjúkötetében (Hadas-Zeke, 2012, 70. p.) látható is a család, amint „Vielwenig bácsi” vendéglőjének, a Demokrata Párt kortestanyájának tekinthető, Aréna (ma: Dózsa György) út 106. alatti Kéményseprő vendéglőnek a kerthelyiségében ülnek 1916. június 8-án. 142 1945-ben a főváros ostroma után még jó ideig nagyon rossz volt a közbiztonság, fegyveres fosztogató bandák garázdálkodtak és kirabolták a járókelőket, ezt nevezte a korabeli köznyelv „vetkőztetésnek”. 66
