Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Nagy perek és politika
Egész furcsa beállítású ember volt az én uram. Szegény szülőknek a gyermeke, aki nem akart villamossal járni, mert azt mondotta, hogy fizikai fájdalmat érez, ha valaki a testéhez dörgölődzik. Éppen ezért színházba is csak nagyon ritkán mentünk, mert azt mondotta, részben kinőttem az iskola padjából, részben nem bírom azt, hogy a szomszédom jobbról és balról hozzám dörgölőzzön. Ezért mindig valaki mással páholyt vettünk, ahol ő kényelmesen ülhetett. Ez a boxerütés a homlokára egészen megzavarta egész lényét, egyszerre csak a szíve lett ezáltal az ütés által megtámadva. Délután öt órára beidéztek a rendőrségre engem is, hogy vajon megismerem a két merénylő közül az egyiket, aki esetleg azonos azzal az emberrel, aki napokon át a kapunk előtt járt. A legkitűnőbb színházrendező nem tud jobban megrendezni egy darabot, mint ahogy a rendőrség megrendezte akkor ezt a jelenetet. Bevittek egy szobába, ahol teljesen félhomály volt, fel volt állítva tíz ember egyforma fekete ruhában és egyszerű keménykalappal. Azt mondotta nekem, nem tudom, hogy milyen rangú rendőrtiszt, kérem, vegye szemügyre ezeket a fiatalembereket, megismeri-e ezek közt azt a bizonyos fiatalembert, aki a kapu előtt napokon keresztül ácsorgott. Mindig rövidlátó voltam. Ebben a félhomályban egyáltalán nem tudtam az arcokat kivenni. Azt mondottam ennek a rendőrtisztnek, úgy látszik, Ön tudja, hogy van egy olasz darab, Pirandellonak híres darabja. Hat szerep keres egy szerzőt. Hát én itt nem tudok komédiát játszani az urakkal, a mi kapunk előtt sem fekete ruhás, sem keménykalapos ember nem járkált. Tessék rájuk adni a micisapkát és a bricsesznadrágot, akkor majd megismerem. De kikérem magamnak, hogy velem komédiázzanak. Sarkon fordultam, és már mentem is ki. Milyen csodálatos volt ez a február 16-a! Február 16-án súlyos vakbélműtétet végzett rajtam a nagyhírű báró Herzl professzor. Kitűnőbb belgyógyász és kitű- nőbb sebész nálánál nem volt. De a legjobb és a legszellemesebb és a legkedvesebb embere volt ő ismeretségi körömnek. Ez a nagy tudású ember nem tudott katedrához jutni Magyarországon. Elvitte a spanyoljárvány fiatalon, mert nem tudta önmagát kezelni. Február 16-án halt meg, mint már említettem, a sógornőm, és aznap volt a merénylet az uram ellen, amelybe ő halt bele három hónappal később. Február 15-ig jó dolgunk volt, nem volt semmi panaszom. Milyen különös dátum ez a február 16. A fiam akkor feküdt az országúton kabát nélkül a munkatáborban. Egy dátum, amely örökké emlékezetes marad. Éppen úgy, mint a 19-es szám fiam életében. 1900-ban, tehát 19-ben született május 19-én. Surányi József, aki a komaságot töltötte be, akkor még a Nagy János utca 19-ben140 lakott. A fiam lakásunkon, az Eötvös utca 19-ben született, és Budapestről elvitték a 140 Ma Benczúr utca. 65
