Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"
ború folytatása ellen. Össze is hoztunk egymillió aláírást, amelyeket beküldtünk a képviselőházba. Sajnos a német erőszakkal szemben már akkor sem lehetett semmit elérni. IV. Károly, amikor trónra lépett, az első tette volt, hogy különbékét akart, bármilyen áron is. Csak a vérengzés megszűnjön. De Hohenzollem Vilmos, kinek bajuszát így dedikálták: „es ist erreicht”73 tényleg, hogy mit akart elérni, senki nem tudta, de nem engedett Károly király kérésének, és a háborút folytatni kellett. Egyszer volt egy igazi szép békevilág. 1910-ben kint nyaraltunk a Margitszigeten. Akkor még csak két szállodája volt, az úgynevezett nagy- és kisszálló. A gyönyörű platánfák alatt patriarkális élet folyt. Majdnem egy családot képeztünk ott mi, nyaralók. Akkor nyaralt ott a volt miniszterelnök, báró Bánffy Dezső is. Bimbó utcai házát javították. Felesége, egy kitűnő, egyszerű polgárasszony, egész nap ott vigyázott a lakásban, hogy minden úgy történjen, ahogyan az urának majd kényelmes legyen. Bánffy pedig tolókocsiban kint a fák alatt rendszerint egész délelőtt velem eldiskurálgatott. Kitűnő humorú ember volt. Az a szóbeszéd járta, hogy amikor miniszterelnök volt, és Bécsbe ment a királyhoz, igyekezett németül beszélni, mivel ez volt a Vorschrift.74 De nagyon törte a német nyelvet, és a király egyszer azt mondta neki, kérem, ne fáradjon, beszéljen csak magyarul, mire Bánffy azt felelte: „Ich will mich aber üben, Majestät”, vagyis magyarul: „Gyakorolni akarom a német nyelvet, Fenséges Uram!” A szigeten nyaralt akkor egy nagy pénzintézetünk igazgatójának a felesége is. Egyszer megkért engem arra, hogy mutassam be Bánffyt őneki. Bánffy betegeskedett, és megkérdeztem tőle, hogy szabad-e a hölgyet bemutatni. Természetes udvariaskodással felelte, hogy hogyne. Őnagysága odajött, és azt mondta:- Most van Pápán a református konvent, hogy fáj nekünk, hogy a Kegyelmes Úr beteg, és nem lehet ott. Huncut mosollyal mondotta Bánffy:- Ugyan Nagyságos Asszonyom, mióta tetszik reformátusnak lenni? A hölgy nem vette észre, hogy mire tendál, és azt mondotta:- Oh Istenem, már két évvel ezelőtt tértünk át.- No látja - mondotta Bánffy - én meg reformátusnak születtem, és nekem egy cseppet sem fáj, hogy nem lehetek ott. Nyugodjon csak bele, nem lesz ebből semmi baj. 73 Vagyis: „elvégeztetett”-bajusz. II. Vilmos udvari borbélya által kifejlesztett, a bajusz formatartását biztosító tinktúra viselte ezt a márkanevet, ennek nyomán hívták a császár által viselt felfelé pödört bajuszt „Es ist erreichf’-bajusznak. 74 Előírás. 39
