Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"
Elragadó kisleánya, Dóra szintén ott játszott a tolókocsi körül, körülbelül egyidős volt a fiammal. Okos, igazán demokratikusan nevelt kisleány volt. Egyszer a szigeti gyermekek remek műkedvelő előadást rendeztek. Bánffy odatolatta a tolószékét, gyönyörködött kisleányában és a többi gyermekben, és azt mondotta- Hát ezekből aztán majd különb embereket nevel a sors, mint mi voltunk, mert nem lesznek annyira elkényeztetve sem a szülőktől, sem magától az élettől. De sokat gondolok rá, hogy mennyire igaza volt! A szigeten ott nyaraltak Magyarország legnagyobb írói, amellett szerény polgáremberek is, de még azt mondhatnám, hogy a munkások is, mert hiszen a kiszolgáló pincér, pincémő mind ott talált elhelyezést, és éppúgy élvezték a virágok illatát, a holdvilágos, gyönyörű éjszakákat, a nyugodalmas békét, mint mindenki más. A kultúra még kevés volt. Nem volt folyó víz, nem voltak este dizőzök a bárban, mert bár sem volt. De ez nem is kellett. Vacsora után kiültünk a kert fái alá, és élveztük a csendet és nyugalmat, a tücsköknek ciripelését és a szellemes emberek csevegését. Olyan érdekes volt például, amikor egyszer Molnár Ferenc és Váry Albert,75 a későbbi koronaügyész arról beszéltek, hogy az egyetemen, amikor mindketten odajártak, két párt volt. Azt mondta Molnár, hogy az egyiket valami Ortner nevű egyetemista vezette. Azt mondta Váry, az én voltam. A másikat valami Neumann vezette. Azt mondta Molnár, az pedig én voltam. Öt nyáron át nyaraltunk a szigeten egészen a háború végéig, és nekünk akkor a sziget sokkal szebb volt. Utána még egy párszor kimentem az új csárdába és az új szállodába, aminek már olyan vásári íze volt, és nem nyújtotta többé a gyönyörű biedermeier komák emlékét, amit ott lakásunkkor élveztünk. Az is nagyon érdekes, hogy egyszer megjelent ott egy fiatalember, igazán nagyon délceg és jóképű, de akkor gigerlinek hívták, aki olyan nagyon vigyázott az öltözetére. A fiatalembernek, amint ott állt a szálloda előtt, fehér girardi kalapja volt. Volt Bécsben egy híres színész, Alexander Girardi, ez után nevezték el a kis kerek szalmakalapot, köröskörül egy szalaggal. A fiatalembernek egyik zsebéből kikandikált egy halványlila zsebkendő, és ugyanolyan színű harisnyája volt, a másik zsebében kis tiszti lánc volt. Új jövevény volt, és úgy állott ott, mint egy győztes hadvezér, pedig csak konflisra várt, hogy bejöhessen a városba. Az uram nem volt emberismerő. Végignézett rajta, és azt mondotta, látja, ez az igazi dzsentritípus, hogy van ez felöltözve, milyen gőgösen áll ez ott. Az embernek 75 Váry Albert (1875-1953) jogász, 1908-tól királyi ügyész Budapesten, 1918-ban helyettes főügyész, 1921-től helyettes koronaügyész. A tanácsköztársaság után számos fontos kommunista vezető ellen ő képviselte a vádat. 1926-tól ügyvédi gyakorlatot folytatott, 1926-1939 között országgyűlési képviselő. 40
