Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"

Nagy dolog volt az, megtört Budapesten egy klikk-rendszer. Eddig a Teréz­városban Radocza János mellett Tänczer Pál32 volt a fővezér, és úgy táncoltak az emberek, ahogy Tänczer fütyült. Radocza, hogy úgy mondjam, én még régimódi vagyok és nekem megbocsájtható, ha azt mondom, úgy viselkedett, mint ahogy az ember az igazi urat képzeli. A választás után másnap az első gratulánsok között volt, és mondhatom, ez nem volt farizeuskodás, hanem tényleg jó barátságba ke­rültünk egymással. Radocza János már a másik választáson nem a kormánypártra adta le szavazatát, hanem Vázsonyira. Hiszen akkor könnyen kontrollálható volt, hogy ki kire szavazott, mert nyílt szavazás volt. Bizony megesett, hogy láttunk a kormány listáján olyan szavazatokat, akik már régen a temetőben feküdtek, és a sírkövekről írták le a neveiket. Jött azután az 1905-ös híres Hieronymi-Vázsonyi választás.33 Hát ez igazán „egyszer volt”. A Terézváros harctérhez hasonlított. Január 22-én és 23-án hu­szonkét fokos hidegben ellepték az emberek a Nagymező és Próféta34 utcát. Ott álltak a szuronyos katonák, teljesen úgy, mint egy csatatéren, őrködve, hogy ösz- szetűzés ne legyen a vázsonyisták és a kormánypárti szavazók között. De zsibon­gott az egész város. Sőt még az országban is érdeklődést keltett, mert a kereske­delemügyi miniszter több helyen lépett fel, például Szatmáron is, ahol szintén egy fiatal ügyvéd, dr. Kelemen Samu volt az ellenjelöltje. A komáromi főügyész fele­sége hatalmas orosz kucsmában beállított ebben a jéghideg időben, hogy ő misét akar szolgáltatni Vázsonyi Vilmos győzelméért. Ugyanakkor Kabos Edének, a jeles írónak apósa, a „kültelek” híres Fisch bácsija, a jeles zongoraművésznő, Kabos Ilonkának nagyapja, pénzt adományozott a karmelitáknak, de ugyancsak a Dohány utcai zsidó templomnak, hogy imádkozzanak Vázsonyi győzelméért. 32 Tenczer Pál (1836-1905) politikus, publicista, lapszerkesztő, a neológ zsidó közélet egyik ve­zető egyénisége, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag, a Terézvárosi Kaszinó elnöke. 33 Az 1905. január-februári választásokon a 30 éve kormányzó Szabadelvű Párt, mely az 1867-es kiegyezés alapján állt, súlyos vereséget szenvedett az ellenzéki koalíciótól, melynek fő ereje a Függetlenségi Párt volt. Vázsonyi tagja volt a koalíció vezérlő bizottságának, s személyes súlyát is mutatja, hogy a kormánypárt Hieronymi Károly (1836-1911) kereskedelemügyi mi­nisztert léptette fel vele szemben a Terézvárosban. Az országos figyelemmel kísért szavazás, melynek megnyerése Vázsonyi életre szóló büszkesége volt, két napig tartott, a dátumot illetően azonban a szerző téved, mert a fővárosi választásra január 26-27-én került sor. A kormánypárti elnök lassítani igyekezett a szavazást, így a választók órákig voltak kénytelenek sorba állni a nagy hidegben, az első nap éjszakába nyúlóan is mindössze háromezren szavazhattak. Vázsonyi végül 4034, Hieronymi 3812 voksot szerzett. 34 Ma Hegedű utca. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom