Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

"Egyszer volt egy igazi szép békevilág…"

Rettenetes erőszakkal dolgoztak a kormánypártiak. Vázsonyi annyira nem bízott a győzelmében, hogy már előre névjegyeket nyomtattatott azzal a mondattal: „Kérem, forduljanak Andrássy út 102. alá Hieronymi Károly miniszter úrhoz.” Ezt azon célzatból tette, hogy a rettenetes nagy tömeg szegény embert, aki már évek óta belőle élt, rázúdítsa az új terézvárosi képviselőre. Vörös Elek, a híres Somossy-Orfeum cigányprímása bandájával együtt hajnali öt órakor a dermesztő hidegben, fiakkeren, hegedülve, cimbalmozva járták a Terézváros főbb utcáit a Vázsonyi-féle kortesnótával. Gyermekek az iskolában nem akartak tanulni és nem akartak más társaikkal játszani mint azokkal, akik vázsonyisták voltak. Soha ehhez hasonló választása Magyarországnak nem volt. Végül a második nap hajnalán 222 szavazattal Vázsonyi legyőzte a minisztert. A nyílt szavazásnak mandátumából csodálatos dolgok világlottak ki. Azt hitte volna az ember, hogy Vázsonyit talán a zsidóknak nagy többsége választotta meg. Szó se róla. A szavazatoknak egy nagy része postások és vasutasokból került ki, tehát éppen azokból, akikre legjobban számithatott a kereskedelmi miniszter. Amikor a mandátumot átnéztük, azt láttuk, hogy kb. 60-65%-a a szavazatoknak keresztény oldalról jött, és mivel a zsidók mindig kisebbségben voltak, itt is a kisebbség szavazott Vá- zsonyira. Természetes volt ez azért, mert a nagytőkének nagyon sok zsidó ember volt lekötelezve, és ezért kényszerítve voltak oda szavazni. Ugyanakkor Szat- máron is megbukott a kereskedelmi miniszter. Természetesen azért mégis bejött egy másik vidéki helyen, és ő is éppen olyan előkelő ellenfélnek mutatkozott, mint hajdan Radocza János. Amikor Vázsonyi a választások után először bement a Parlamentbe, Hieronymi volt az első, aki a folyosón két kezét kitárva sietett eléje, és azt mondta: „Gratulálok Vilmos, ezt nagyszerűen csináltad.” Vázsonyi a zsebébe nyúlt, kiszedte a már előre megnyomtatott névjegyeket, és azt mondta: „íme nézd, mitől szabadultál meg. Rád akartam szabadítani a Terézváros összes szegényeit. Most mégiscsak visszavarrtam saját nyakamba őket.”

Ez az ülésszak nem tartott úgy, mint ahogy a törvény előírta, öt esztendeig, hanem sokkal hamarabb véget ért, mert az ellenzék folyton és folyvást obstruált, így hát ismét csak „egyszer volt” egy u. n. darabont kormány35 Magyarországon.

35 Az 1905. januári választásokon megbukott az 1875 óta kormányzó Szabadelvű Párt. Az uralkodó azonban nem volt hajlandó a győztes koalícióra bízni a kormányalakítást, hanem Fejér- váry Géza báró vezetésével parlamenti felhatalmazással nem rendelkező kormányt nevezett ki. Fejérváry csaknem két évtizedes honvédelmi miniszteri működés után 1904-től a budai várban való szolgálat teljesítésére felállított darabont testőrség kapitánya volt, mely tisztségéből a miniszterelnöki kinevezését megelőző napon mentették fel. A „darabontkormány” elnevezés lényegében gúnynév, amely arra utal, hogy a kormány kizárólag az uralkodó bizalmát élvezte.

23