Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Üldözötten 1944-ben

azok az övék. Hogy a mienk hová lett, arról senki sem akart semmit tudni. Pedig nálunk minden dupla kiadásban volt, ott volt a menyem stafírungja, és amikor a háztartásom feloszlott, odaadtam természetesen az enyémet is. Az uramnak volt egy értékes botgyűjteménye, azt szétszedték anélkül, hogy értettek volna hozzá. De volt egy kedves, még otthonról hozott kézimunka cseresznyefa rámában üveg alatt, nagynéném, aki kézimunka tanárnő volt, keresztöltéses kézimunkája 1842-ből. Tulajdonképpen kályhaellenzőnek mondták, a kézimunkát a vandálok egyszerűen kidobták, de bizonyára szükség volt a nagy darab üvegre. A fára talán fűtési célokból, az üvegre talán üvegezéshez, azt elvitték. Szóval elvittek mindent, amit jónak találtak, mert hiszen az volt az elképzelés, hogy most már zsidó úgysem jön vissza, szabad préda minden. A jelenlegi nagy antiszemitizmusnak fő oka az, hogy mégis megmaradtunk néhányan, és mertük visszakérni elhagyott javainkat. Visszakérni lehetett. De kapni nem kaptunk semmit. Magától az Elhagyott Javaktól350 kérelmeztem több ízben, hogy egy fekvőhelyet adjanak, hisz annyi nyilas megy Nyugatra, s ott megtalálta a fekvőhelyét, nekem pedig csak egy szalmazsák jutott. Dacára ennek az Elhagyott Javak is könyörtelen volt, és minden kérelmet visszautasított.

Több nyáron átjárván a Lövérben Sopron mellett, át-átrándultam Kismartonba, mely Burgenlandhoz tartozott, ott még mutogatták a hatalmas nagy láncokat, amellyel el volt láncolva annak idején a gettó. Egy fennkölt lelkű, nagyszerű úriember, Wolf nevezetű mutatta meg nekem ott Haydn síremlékét és önmagának egyik leggyönyörűbb magánmúzeumát. Az uramnak képe is ott volt ebben a múzeumban. De úgy tudom, hogy a Seyß-Inquart351 ott volt jegyző. Mindég iszonyattal gondoltam arra, amikor itt Pesten egyszer csak megütötte a fülemet az a szó, hogy most pedig be kell vonulni a gettóba. Nem tudtam elképzelni, hogy csak a technikának van kultúrája, a gyertyafényből villany lett, az omnibuszból autóbusz. Az ölőszerszámok fantasztikus méreteket öltöttek, mert hiszen az első háború a lövészárokban játszódott le, és nem bántotta a békés polgári és munkáscsaládokat a falvakban és a városokban. Szóval minden ment előre, amit kultúrának hittünk. De úgy látszik, hogy az egész csak máz volt, egy rosszul festett

350 Elhagyott Javak Kormánybiztossága: 1945 májusától 1948 februárjáig működött, hatáskörébe tartozott a háborús események, deportálások kapcsán elhagyottá vált vagy háborús és népellenes bűnösöktől elkobzott javak kezelése, a tulajdonosként jelentkezők igényeinek elbírásála, valamint örökös nemlétében a kincstárra háramló javak felhasználása otthontalanná vált, létalapjukat elvesztett emberek megsegítésére.

351 Arthur Seyß-Inquart (1892-1946) osztrák majd német birodalmi nemzetiszocialista vezető, 1938-1939-ben a Ausztria helytartója, 1940-től a megszállt Hollandia birodalmi biztosa. Háborús főbűnösként halálra ítélték.

193