Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Üldözötten 1944-ben
lók voltak. Pislogtak a lámpák, és én kiálltam a folyosóra nézni, hogy mi történt. Egyszer egy egész kis csoportot szedtek össze, azt mondhatom, hogy csupa beteg leány, akiket magukkal akartak hurcolni. Egy keresztény hölgy, aki ott a barátnőjénél töltött egy éjszakát, szintén lement, és azt mondta a nyilasnak, hogy orvosi bizonyítvánnyal tudja bizonyítani Valéria barátnőjének betegségét, azt nem lehet elhurcolni. Hallottam, amikor a nyilas durván felelte, majd magát is vele hurcolom el, aki mint keresztény nem röstell egy zsidónál éjszakázni. Hubay Jenő rokonságából származott ez a nagyszerű hölgy, aki azt felelte merészen és bátran, próbálja csak meg, hogy engem is elvisz, annak aztán majd lesz következménye. Közben feljött egy rendőr a folyosóra és azt kérdezte tőlem, miért állok kint, nem volna szabad. De amikor jobban reám nézett, kérdezi a nevemet és meglepetten mondja, oh, Istenem, hiszen csak most ismerem meg, sokat álltam ott a miniszter úr kapuja előtt a Lendvay utcában. Tessék csak nyugodtan lenni, a nyilas házkutatást fog tartani minden lakásban, de ide nem fog bejönni, azt garantálom. És már kiabált is le, testvér, az első emeletet majd én átnézem, ne fáradjon vele. Menjen csak másfele. És azzal bejött. Hol a fiatalúr, mondotta. Oh, Istenem, hát nem tudja, hogy elvitték az első nap, és valahol kint van Németországban, a menyemet is elvitték, csak én és a kis unokám van itt. Hat óra reggel lehetett közben, benyitott a gyermekszobába, ahol a kisfiú édesen aludt, de felébredt és csodálkozva nézte, hogy miért van rendőr a szobában. Azt kérdezte, a rendőr bácsi ilyen korán hajnalban már felkelt? Mire a rendőr jóságosán felelte, néha muszáj, kisfiam, de Te csak aludj tovább nyugodtan, nincs semmi baj, mire meg akartam kínálni egy pohár pálinkával, már kint is volt és nem fogadott el semmit. Voltak ilyen derék rendes emberek is, hála Istennek. Aztán jött a rendelet, hogy ki kell menni a csillagos házból, úgynevezett védett házba.349 Ez volt a rablásnak a tetőfoka, mert hiszen ennek semmi értelme nem volt. Például a mi lakásunkban túlsúlyban zsidó nők laktak keresztény papírokkal. Nekem, öregasszonynak a kisfiúval ki kellett vonulni, hogy azok összeszedhessenek mindent és elvihessenek. Azonkívül persze beadtak mindenféle társbérlőket, akik szintén kihasználva az alkalmat, használatba vették összes konyhaedényünket, és mivel azok rendszerint monogrammírozva nincsenek, azt mondták, hogy 349 A nyilas kormányzat 1944. november 29-én rendelte el a Budapesten maradt zsidóság zárt gettóba költöztetését, melyet a VII. kerület Dohány utca - Nagyatádi Szabó István (ma Kertész) utca - Király utca - Rumbach Sebestyén utca - Madách Imre utca - Károly király út (Károly körút) által határolt területen jelöltek ki. Védett házakba azok a zsidók költözhettek, akik rendelkeztek valamely semleges állam diplomáciai képviselete vagy a Nemzetközi Vöröskereszt védlevelével, őket e képviseletek diplomáciai védelme alatt álló házakban tömörítették. 192
