Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Háború, forradalom, emigráció

Ont azzal, hogy bemegyek ma este a szobájukba és ott töltöm az éjszakát, azt nagyon szívesen megteszem. Oh, de boldogan fogadtam el az öregúr ajánlatát. Visszamentem a hotel halijába, és hőstettemet elmondtam az uramnak. Mire alapos szidást kaptam, hogy miért csinálok a háta mögött ilyen komédiákat. Mr. Field kilenc órakor pontosan beállított, és tényleg milyen jó volt, hogy ott volt, és milyen hálával emlékszem reá, mert hiszen éjféltájban bejött három katona, és ha ő nincsen ott a szelíd erélyével és amerikai nyugalmával, akkor egészen bizonyos, hogy ha más nem történik is, de én az izgalomtól, aki még sohasem ájuldoztam, bizonyos, hogy elájultam volna. Ő azonban finoman megmagyarázta nekik, hogy ő az amerikai gazdasági bizottságnak az elnöke, megmutatta az iratait és azt mondotta, hogy én itt a barátaimnál vagyok, tehát teljesen megbízhatnak bennük. Mire a katonák tisztelegve kivonultak. A Kurt Eisner temetése csodálatosan imponáló volt. Egy kicsit teátrális és túlméretezett. Olyan koszorúkat akkora nagyságban soha életemben nem láttam, sem azelőtt sem azóta. Hat-nyolc ember kellett ahhoz, hogy vigye azokat. Egész Bajorországban mindenütt megszólaltak a harangok. Kihúzták a királyi fészerből a történelmi kocsikat, á la Doumont. Egyik világoskék, a másik rózsaszín és zöld bársonnyal volt kárpitozva. Ezekben vonult fel Eisnemek családja. Bizony ez nemigen keltett a népben nagy népszerűséget, mert sokkal szebb lett volna és Eisner egyéniségéhez is méltóbb egy egyszerű temetést rendezni. De néhány nap múlva ismét lecsendesedett a bajor kedély, megint csak tele lettek a sörházak. Arcot-t megfogták, várfogságra ítélték. Meg is érdemelte, és megint éltük a visszavonult, eléggé nyugalmas életünket.

Egyszer megismerkedtünk egy hölggyel, aki a csillagokból jósolt. Nem tudhatta, hogy az uram kicsoda, micsoda, csak annyit kérdezett, hogy milyen évben és milyen napon született, és azt mondotta: az Ön születésnapján, márciusban változás fog beállani a magyar politikában, de nem az Ön javára. Ne gondoljon arra, hogy egyelőre visszamehet. Az uram hajlamos volt egy kicsit a babonára. Március 20-án érkezett meg Münchenbe a húgom és férje, dr. Rácz Dezső azzal, hogy Magyarországon választások lesznek és ő azért jött ki, hogy az uram írja alá ismét a magyar képviselőséget. 22-én délelőtt indultunk el a Karlsplatzra, ahol véletlenül egy ismerős közjegyző lakott, hogy aláírja a sógorom által hozott formalitást. Ahogy a kapuhoz értünk, akkor kiabálták a déli lapokat. Az uram megvett egy újságot, és ott rögtön rátévedt a szeme arra a hírre, hogy Budapestről jelentik, hogy Kun Béla átvette az uralmat. Igaza volt Aroldnénak, mondta az uram, és visszafordultunk és mentünk ismét haza. Húgom és sógorom még aznap vissza is utaztak Budapestre. Ez [ti. a jóslás - Z. Gy.] februárban volt. Münchenben látszólag akkor rend és nyugalom volt. Néhány ismerős családdal jöttünk össze, akik ugyancsak demokratikus gondolkozásúak voltak, és szép csendben teltek

121