Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Háború, forradalom, emigráció
Nemes Marcell most már mindig nagyobb és nagyobb stílben kezdte a műgyűjtést. Közben már a politikához is konyított, és fővárosi bizottsági tag lett. Előbb sok tákolmányt vett össze, mindenféle tényleg vacak festményt, de azután ambicionálta, hogy értsen a dolgokhoz, és Magyar Mannheimer Gusztávot,233 a híres festőt kérte fel sokszor, hogy mielőtt valamit megvesz, legyen tanácsadója és szakértője. Régen elfelejtették, hogy Jánoshalmán, ahol született, mezítláb a libákat őrizte, és magától tanulta meg, úgy-ahogy, az olvasást. Ritkán járt iskolába, de valahogy az írást is megtanulta, és már tizenöt éves korában felszökött Budapestre. Itt eleinte abból tengette életét, hogy vasárnaponként abba a korcsmába járt, ahová a sokszoknyás parasztlányok, akiket akkor még „Palica Máriknak” hívtak. Azok szegények bizony teljesen analfabéták voltak, és örültek, hogy akadt egy legényke, aki tíz krajcárért megírt a három évre bevonuló Pistáknak, Paliknak vagy Gyuriknak egy-egy szerelmes levelet. Közben szénkihordó is lett, és így megnyitotta szenespincéjét, amely nem vált be, de akkor, ha a férfi megbukott és felesége volt, egyszerűen kiírták Klein Marcell helyett, hogy Klein Marcellné. Felesége egy mindig szomorú, bánatos, finom lelkű asszony volt. Idejében halt meg, mert nem tudott volna később lépést tartani a nagystílű Nemes Marcellel. Nemes Marcell megkapta azután Jánosfalvi234 előnéwel a magyar nemességet, sőt a királyi tanácsosi címet is. Németországban a „von” szó mindjárt báróságot is jelentett. Ugy-hogy nagy meglepetésemre Münchenben mindenki azt mondotta: Herr Baron von Nemesz. Szóval megjöttünk Nemes Marcell palotájába, és elmondottuk neki a papírkereskedőné jóslását. Nemes Marcell harsogva kacagott. Ugyan kérem, mondotta, itten gyönyörű békevilág van. Ki gondol itten felfordulásra. A kedd és a szerdai nap tényleg nyugodtan telt el. Mi azzal voltunk elfoglalva, hogy szállodából panzióba ki- és bejártunk, mert a zajos, vasúttal szemben levő hotelből szerettünk volna csendesebb helyre költözni. November 7-én, csütörtökön este szobánkban tartózkodtunk, és nálunk volt látogatóban fiamnak egyik pajtása, Herz Imre, aki a müncheni egyetemre volt beiratkozva. Egyszerre csak hét órakor bevált a jóslat. Elkezdtek a gépfegyverek ropogni, őrületes lárma támadt, mert minden ott zajlott le a pályaudvar előtt. Két katona nyitott be hozzánk, hogy fegyverek után kutatnak. Rendes útlevelünk nem volt, csak a Wedel gróf által kiállított diplomata útlevél. Ezt mutattuk fel, ezzel már sarkon is fordultak, és kimentek. Mi a nyitott ablakból csak annyit hallottunk, hogy egy erős, érces férfihang azt mondja: „Ministerpräsident ist derjenige, der hier vor 233 Magyar-Mannheimer Gusztáv (1859-1937) festő és illusztrátor. 234 Helyesen: jánoshalmi 111
