Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)
Háború, forradalom, emigráció
euch steht.”235 Sejtelmünk sem volt természetesen, hogy ki ez. De az uram azt mondotta, próbáljunk meg kimenni az utcára, kíváncsi vagyok, hogy ki az az elszánt egyén, aki önmagát miniszterelnöknek kinevezi. Mind a négyen lementünk, az eső szemergett, november volt, Münchennek különben is télen ködös, rossz klímája van. Sötétség volt mindenütt, csak rengeteg katonaság világított, mert mindegyiknek valamilyen fajta lámpás volt a fegyverére rátűzve. Az egyik katonához odamentem, és megkérdeztem, ki az új miniszterelnök. Azt mondotta, Kurt Eisner.236 Csak nemrégen szabadult órákkal ezelőtt a fogházból. Politikai fogoly volt. Ezzel mentem vissza, és mondottam el, hogy vajon ki lehet a Kurt Eisner. Az uram tudta, és azt mondotta, mérsékelt szociálista, olyasféle, mint nálunk Garami Ernő. Mentünk, mendegéltünk a sötét éjszakában, amint megint csak odaértünk Nemes Marcell palotájához. Ő már kint lakott „Schwabing” felé, körülbelül úgy, mintha innen a Nyugatitól elmentünk volna a Trombitás útig. Bizony hosszú út volt, de arrafelé a város teljesen néptelen és kihalt volt. Körülbelül éjjel egy óra után lehetett, mire odaértünk, de Nemes Marcellnél még világos volt és vendégei voltak. Becsöngettünk a szokatlan időben, természetes nagy meglepetéssel fogadott, és megmondtuk, hogy nem neki, hanem a papirkereskedőnének lett igaza, mert kitört a forradalom. Nem akarta elhinni, hiszen tényleg arra isteni csend volt, és nyoma sem volt semmi zajongásnak. Mi ellenben olyan fáradtak voltunk, hogy megkértük, maradhassunk ott az éjszaka, mert lármás hotelünkben úgysem tudnánk aludni. Ő persze beleegyezett, és mi ott egész éjszakát átülve gondolkoztunk, hogy vajon mit hoz a reggel. Másnap már nyolc órakor, csak úgy, mint egy héttel előbb a Brüll lakásából elindulva saját lakásunkba, innen elmentünk a szállodába megnézni, vajon megvan-e az a kis holmink, amit elhoztunk magunkkal. Érintetlenül minden megvolt. Erre elindultam és végigjártam az összes penziókat, amíg végre egy másodrendű penzióban találtam egy hatalmas, nagy szobát, amit azonnal kivettem. Visszakutyagoltam a szállodába, mert a villamosok ugyan jártak, de nem ismertem ki magunkat, kifizettem lakásunkat és kértem, hogy szállítsák el három bőröndünket a Gizella Strasse-i penzióba. Visszamentem Nemeshez és megmondottam, hogy sajnos mindhárman kell, hogy egy szobában lakjunk, mert ez is csak egy véletlen volt, hogy ezt kaptam. Este beköltöztünk a majdnem azt mondhatnám, táncterem235 „Aki önök előtt áll, a miniszterelnök” 236 Eisner, Kurt (1867-1919) publicista, szerkesztő, politikus. 1917-1918-ban a bajorországi háborúellenes mozgalom vezéregyénisége, az 1918. november 7-én kikiáltott köztársasági Bajor Szabadállam miniszterelnöke és külügyminisztere. 1919. február 21-én Anton von Arco-Valley gróf, katonatiszt által elkövetett merénylet áldozata lett. 112
