Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Háború, forradalom, emigráció

nal küldöm Brüll urat. Brüllnek jelentették, hogy nem sokkal ezelőtt Tisza Istvánt a Hermina úton a Róheim-féle villának lakásában megölték.225

Ekkor mondottam az uramnak, most pedig egyelőre nem megyünk haza, hanem igénybe vesszük Alinak a vendégszeretetét. Úgysem volt türelme az embernek lefeküdni és aludni. Másnap Mindenszentek napja volt, november elseje. Péntekre esett. Szitált az eső, és én reggel kilenckor lementem a földalattihoz, hogy hazanézzek, mi történt kis házunkban. Bizony ott nagy volt az izgalom. Elmondották, hogy éjjel több katona jött be, és keresték az uramat. Bementek a hálószobákba, és amikor látták, hogy az ágyak vetetlenek, ismét elmentek. Ekkor elhatároztam, hogy bármi áron is, de az uramat és a fiamat elutaztatom. Megmondtam a kisasszonynak, hogy szedjen elő két kézibőröndöt, csomagoljon be, egyikbe az uramnak, másikba a fiamnak két hétre való fehérneműt, egy öltözet ruhát, cipőt és mindent, ami szükséges. Megmondottam, hogy én még délután visszajövök, mert én idehaza maradok. Átmentem az Andrássy útra, az Államvas- útnak az épületébe Kotányi Zsigmond jó barátunkhoz, aki államvasúti igazgató volt. Megkértem, hogy adjon nekem estére kétszemélyes hálófülkét, mivel a fiam és az uram el fognak utazni. Kotányi azt tanácsolta, hogy jobb lesz nem hálófülkébe menni, hanem ő inkább majd rezerváltat egy fülkét számunkra, mert ő ezt ma helyesebbnek találja. Mindjárt meg is kaptam két Bécsig szóló jegyet, és azzal visszamentem Brüll lakására. Megmondottam, hogy mit végeztem, de az uram azt mondotta, hogy semmi értelme annak, hogy ő elutazzon, mert akkor igazán ráütöm a bűnösség bélyegét. Közben a fiam telefonált uram bátyjának, Vázso- nyi Jenőnek, aki szintén az Államvasutak igazgatója volt, és megmondta, hogy Brüllnél vannak, és nem jönne oda megbeszélni, hogy mi legyen a sorsukkal. Vá- zsonyi Jenő el is jött, akkor már ott voltak Brüll sportbarátai Weisz Richárddal226 az élükön, az olimpiai bajnokkal, és mindenki azt mondotta, csak el, el, az uram csak tűnjön el a láthatárról. Hogy mennyire kétségbe volt esve az uram, azt le sem írhatom, és azt mondotta, ha muszáj elmenni, akkor csak egy feltétellel megy, ha én is velük megyek. Maradjunk mi hárman együtt.

Közben elhívták a fodrászt, hogy az uramat megborotválja, de azt mondották, hogy valahogy észrevétlenül borotválja le a bajuszát is. Amilyen szórakozott ember volt, nem is vette észre ezt a műveletet. El volt hát döntve sorsunk, és én ismét hazaszaladtam, hogy magamnak is csomagoljak. Csodálatos módon egyszer csak

225 Tisza István grófot október 31-én délután öt óra tájban lőtték agyon a villájába behatoló katonák, akiknek kilétét később sem sikerült egyértelműen tisztázni.

226 Weisz Richárd (1879-1945) kötöttfogású birkózás 100 kg-os súlycsoportjában olimpiai bajnok (London, 1908).

106