Vázsonyi Vilmosné: Egyszer volt… Emlékirat 1947-ből - Budapest Történetének Forrásai 11. (Budapest, 2015)

Háború, forradalom, emigráció

is fogyasztotta. Rendkívül kedélyes világ volt ez ott, Magyarországnak egyik tün- déri pontján, Fenyőháza közelében, nem messze a tátrai hegyektől a Vág völgyében, ahol kompon kellett átmenni a másik oldalára a Vágnak, és ahol a sziléziai határtól is már nagyon közel voltunk. Ez a része Magyarországnak ma Szlovákia, és örök fájdalom, hogy ifjúságomnak e szép emlékeit már nem láthatom viszont, mint Magyarországot. Azután volt zsidó tiszteletbeli szolgabíró Bihar megyében, Wertheimstein, Rotschildnak a sógora. Mindenesetre itt két szempont játszott közre. Először, hogy nem volt ténylegesen szolgabíró, csak tiszteletbeli, a másik pedig, hogy a híres angol báró Rotschildnak volt nővére a felesége.

Lehetséges, hogy ha nem lettek volna ilyen nagy megkülönböztetések az állásokban felekezeti szempontból, hogy az antiszemitizmus nem dühöngött volna annyira, [sic!] De a zsidókat szabad pályára engedték. Először csak kereskedelmet űztek. Azután orvosok, ügyvédek és mérnökök lettek. Igyekeztek vagyont gyűjteni, hogy öregségükre biztosítsanak maguknak egy bizonyos kényelmes életet. A keresztény közönség egészen másképpen gondolkodott. Azt mondták, elmegyünk a vasúthoz, vagy a postára, vagy a vármegyeházára, mert öregségünkre nyugdíjat kapunk. Nem törődtek azzal, hogy az a nyugdíj tulajdonképpen csak éppen a legszerényebb megélhetésre volt elég, és bizony egy tisztviselő nemigen vehetett magának sem földet, sem házat, hanem csak nagyon szerényen élhetett meg. Még a gyerekeit is nagyon súlyos gondok közepette tudta iskoláztatni. Természetes, mikor azt látták, hogy a zsidók vagyonosodnak, hogy a zsidó orvosokat hívják, mert kitűnően beváltak a szakmájukban, hogy a zsidó ügyvédeket még a mágnások is pártolják, mert ügyesek, okosak, és nem fizettetik túl a munkájukat, akkor egyszerre ráeszméltek, hogy nem jól van ez így, hogy mi a hivatalokban gürcölünk néhány pengőért, amíg a zsidó lateinereknek vagy földbirtokosoknak arra is telik, hogy világot lássanak és hogy utazhassanak. De a zsidóknak nagyon meg kellett ezért dolgozni, hogy mindezt elérjék. Míg a hivatalokban a magasabb rangú tisztviselők csak uraskodtak, és a déli órákban már szaladtak, ki-ki korzózni és udvarolni, mert vidám és jó életet akartak élni. A békebeli antiszemitizmus valami egészen más volt, mint amit a húszas évek már kezdtek kitermelni. Csodálatos, hogy „három H betű” milyet csinált, kezdve Magyarországon, végezve az egész világon. Itt elkezdte Horthy, Héjjas, és befejezte Hitler. A legsötétebb középkor nem produkálta azt, amit elkövettek később aztán a negyvenes években.

A forradalom Magyarországon 1918. október 31-én tört ki. Gyönyörű őszi nap volt. Korán reggel, úgy kilenc óra tájban az ablakon kinézve kis házunk előtt a Lendvay utcában megállóit egy hatalmas társzekér, rajta egy akkora hordó, amilyet soha életemben még nem láttam, pedig apámnak spirituszgyára volt. A szekéren a hordók körül tíz-tizennégy éves leánykák és fiúk hancúroztak őszi103