Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - A helyi társadalom működési mechanizmusai
jelenti azt, hogy ilyen konfliktusok ne fordulhattak volna elő. Becsületsértés csak az azonos csoportba tartozó, egyenrangú felek között történhetett, egyéb esetekben a tanács nem foglalkozott az üggyel, vagyis a német céhes mester annyit szidalmazhatta a céhekbe nem tartozó magyar lakosságot az utcán, amennyit akarta. Az ortodox rácokat a magyaroknál, horvátoknál is kevesebb megbecsülés övezte, a tanácsosok vallásukat, szokásaikat, nyelvüket nem ritkán egyenesen barbárnak bélyegezték. A tanács elé a nagyobb csoportokat érintő, sokszor sértegetésbe, tettlegesség- be torkolló viták kerültek, melyek általában a különböző budai céhek tagjai között pattantak ki. A tét minden esetben az ellenséges felek becsületének, tisztességének megóvása volt, vagy üzletük rontásával vádolták egymást. A tanács elé vitt nagyobb budai összetűzések az azonos etnikumhoz tartozók vagy az egyes céhen belüli mesterek körében jóval gyakrabban fordultak elő, tehát többségében a mesterek belső konkurenciaharcáról beszélhetünk. Az alább következő két példára nehéz lenne ráfogni az etnikai jelleget, mivel egyértelműen gazdasági jellegű konfliktusokra, a piac felosztására vezethetők vissza. Egy alkalommal például a budai német mészárosok céhe erőszakkal elkobozta a rácoktól a húst, de a tanács utasítására a kárt végül megtérítette.23 A vízivárosi magyar gombkötők a rác szabókat panaszolták be a tanács előtt, mely eltiltotta a gombkötéstől a nevezett rác iparosokat.24 Hasonlóképpen gazdasági érdekek motiválták azokat a kiváltságaikat féltő céhes iparosokat, akik a kontárok iparűzése ellen tiltakoztak. A 18. század eleji budai városképhez ugyancsak szervesen hozzátartoztak a templomok, kolostorok, városkapuk, piacok környékén gyülekező utcai kére- getők, koldusok, akiknek megvolt a maga speciális szerepe. A munkaképtelen szegények legfontosabb „munkája” és jövedelmi forrása a temetésekkel kapcsolatos, ahová egyszerű résztvevőnek vagy siratónak hívták őket. Imáikért, s közreműködésükért az elhunyt rokonai a végrendeletben meghatározott pénzösszeget, esetleg kenyeret és bort osztottak szét közöttük. Feltételezhetően olyan fontos eseményeken is számítottak segítő imádságaikra, mint az esküvők és a keresztelők. Az úgynevezett utcai szegények az elnevezéssel ellentétben általában nem a szabad ég alatt töltötték az éjszakákat, mivel mindig akadt valaki, aki befogadta őket. Az „asszony a hajók”-nál például a vízivárosi kikötőhöz tartozó raktárépületben húzta meg magát hosszú évekig. Raktárépületben, fészerben, fáskamrában, s a határban lévő pincékben sokan éltek, de mindannyian a tulajdonos vagy a bérlő beleegyezésével, valamiféle kis szolgálat ellentételezéseként éjszakázhattak ott, vagyis nem illegális lakásfoglalásról beszélünk. Hálóhelyük 23 GÉRA 2009. Jk. 39. sz. 24 GÉRA 2009. Jk. 625. sz. 85
