Géra Eleonóra Erzsébet - Oross András - Simon Katalin: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1699-1703 - Budapest Történetének Forrásai 10. (Budapest, 2015)
Bevezető - Géra Eleonóra Erzsébet: Városi hétköznapok a századfordulón - A helyi társadalom működési mechanizmusai
A helyi társadalom működési mechanizmusai A 18. század elejének városi társadalma a jogállásra épülő nagyobb halmazok (polgár - védett polgár - egyszerű városlakó) mellett, és ezen belül különféle ismérvek alapján további nagyobb csoportokra és alcsoportokra tagolódott. Az egyén közösségben elfoglalt helyét több tényező befolyásolta, melyeknek csak egy részét alakíthatta szabadon. Meghatározó jelentőséggel bírt az illető származása, foglalkozása, vagyoni helyzete, illetve a többiekkel és a fennálló társadalmi renddel szemben tanúsított magatartása, vagyis a tisztesség és a becsület (Ehre, Ehrsambkeit) megőrzése. Az egyes csoportokon belüli összetartást erősítette a közösségi normák ellen vétő vagy vétkezőnek mondott személyek végleges kirekesztése. Az egyén becsületének visszavonhatatlan elveszítése a családtagok életét hosszú távra, akár nemzedékekre befolyásolhatta, ezért a becsületsértést a korabeli társadalom nagyon komolyan vette, a gyanúba került személyt letartóztatták, s a vádak tisztázásáig akár el is tilthatták mestersége űzésétől, így sokszor többgyermekes családok maradtak hosszú ideig biztos megélhetési forrás nélkül. Aristomba, más néven fogdába azokat a személyeket helyezték, akik valamilyen kihágást követtek el (pl. nem fizették ki időre a tartozásukat) vagy velük kapcsolatban bűncselekmény gyanúja merült fel. Az áristomot tisztes őrizetnek is nevezték, mivel az elzárt személy lényegében a strázsamester egyik szobájában „vendégeskedett”, nem bilincselték meg, s az ellátásáért fizetnie kellett. Ahogyan a jegyzőkönyv egyik bejegyzéséből kiderül, megalapozott gyanú esetén szigorúbb őrizetet is elrendelhettek: a feltételezett elkövetőt ruhájának átvizsgálása után a belső szobába zárták, s a ház bejárata elé őrt állítottak. Az áristom nem veszélyeztette az elzártak polgárjogát vagy céhtagságát, nem befolyásolta jövőbeli kilátásaikat. A köztörvényes cselekedetek elkövetői, ha tetten érték őket vagy megszületett az ítélet, a minden városlakó által került törvényszolgához kerültek a városházán lévő tömlőébe, ahol béklyóra verve töltötték le büntetésüket, ha nem vasban töltendő kényszermunkára szólt az ítélet. A törvényszolgával vagy a hóhérral való mindennemű érintkezés - akár a beszédbe elegyedés, közös asztalnál italozás - beszennyezte a tisztességes emberek nevét, így a börtönből kikerültek általában távozni kényszerültek a településről, polgárjoguktól és céhtagságuktól, illetve ezek reményétől megfosztva örökre becstelenné váltak. A bűnözők letartóztatásában akár csak segédkező személyek maguk is beszennyeződtek, így ha valakire ilyesmit mondtak, az becsületsértésnek számított, az érintettnek a nevét a hatóságok előtt sürgősen tisztáznia kellett. Az ártatlanul fogdába vetett személy tisztázásához sem bizonyult elegendőnek a városi törvényszék felmentő ítélete, a becsületét is helyre kellett állítani (Ehrenbrief) ahhoz, hogy a közösség visszafogadja. A rágalmazó felmentő ítélet esetén komoly büntetésre számíthatott és úgynevezett megkövetésre, hatóság előtti nyilvános bocsánatké83
