Szögi László: Budai, pesti és óbudai diákok külföldi egyetemjárása II. 1256-1525 és 1867-1919 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2012)
Bevezetés. Buda, Pest és Óbuda középkori és a dualizmus kori Budapest peregrinusai
Foglalkozás Szám Százalék az ismertből munkás, paraszt, földműves 10 0,32 uradalmi tisztviselő 4 0,13 Összes adattal rendelkező 3076 100 Nincs adat 1502 32,80 Mindösszesen 4578 100 Az első, legnagyobb csoportot azok a peregrinusok alkotják, akik hivatalnoki, tisztviselői családban születtek. Az ebbe a csoportba tartozó diákok nagyobbrészt a birodalmi egyetemeken tanultak, 144-en jutottak el más országok egyetemeire. Mindenféle szakmát választottak, nincs karakteres pályaválasztásuk. Arányuk megközelíti a 18%-ot. A következő legnagyobb társadalmi csoportot a kereskedőcsaládból származók képezik valamivel több, mint 16%-os képviselettel. E diákok kétharmada zsidó családból származott, de csupán 26-an folytatták a szülő foglalkozását kereskedelmi, közgazdasági ismereteket tanulva. Legtöbbjük tehát más pályán kívánta keresni kenyerét. Lényegében öt pályát választottak. Fontossági sorrendben jogászok, mérnökök, bölcsészek, orvosok és művészek kívántak lenni. Felük a Monarchia egyetemein tanult, csaknem ugyanennyien német egyetemeken, s töredékük jutott el más országokba. A harmadik csoportot a gyáros, polgár, bankár családokból származók alkotják, akik nagyjából a budapesti nagypolgári réteget képviselik. Arányuk igen jelentős, 14%-os, hiszen ez a réteg éppen a fővárosban játszik fontos szerepet. Figyelemre méltó, hogy több mint felük már a birodalmon kívül kívánt tanulni, a legfejlettebb európai országok egyetemein. Számukra Bées a századforduló után egyre kevésbé volt vonzó. E réteg háromnegyede nem magyar ajkú, de magyarosodó, pályaválasztásuk ugyancsak változatos, nincs kiemelkedő irányultságuk. Annyit azért megállapíthatunk, hogy a mérnöki és jogi pálya körükben eléggé népszerű volt. A negyedik csoportot a humán értelmiségi családból származó diákok alkotják. Ők is 14%-kal szerepelnek a listában, s ez csaknem kétszerese a 19. századi országos átlagnak. Nyilván a fővárosban koncentrálódott a hazai értelmiség 40
