Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)
Buda városa a 18. század elején - Buda és a Rákóczi-szabadságharc az 1704–1707 közötti időszakban
levelet. A városlakó a polgárrá fogadásáról kiadott tanácsi határozat napjától kezdve, de még a polgárdíj teljes összegének kifizetése előtt a rendes polgárokkal azonos jogokat élvezett, akár városi hivatalra is jelölhették. így lett például polgárdíja kifizetése előtt újlaki bíró Michael Schwarzeisen."2 1700-tól 20 forintban határozták meg a polgárdíj összegét, 1706-1707-ben az összeget a városi tanács önkényesen 25 forintra emelte. A felvételt nyert személyek általában részletekben fizettek. A Rákóczi-szabadságharc éveiben jelentősen csökkent a polgárjogért folyamodók száma, s nehéz anyagi helyzetük orvoslására a tanács különböző a városnak nyújtott szolgálatokért cserébe, fizetség helyett, polgárjoggal díjazta a polgárképes személyeket.* 113 Előfordult olyan eset is, amikor a városháza szépítésén dolgozó festő a felajánlott polgárjogra nem tartott igényt, hanem a munkatársának adta át, a tanács ezt a megoldást is elfogadta.114 A városi alkalmazottat azonban hosszú éveken át teljesített hűséges szolgálata fejében is jutalmaztak ingyenes polgárjoggal."5 A budai polgárokat a város kiváltságlevele mentesítette a kisebb tizedek és a kilenced, valamint az ország határain belül a vám, az adó és a harmincad fizetése alól, sőt, elvben a katonai beszállásolástól is. A város gazdasági életében kiemelkedő szerepet játszott az együttesen rácnak nevezett, valójában vegyes, délszláv és más balkáni népekből (pl. albánok, görögök) álló lakosság, amely legnagyobb tömegben a róla Rácvárosnak nevezett Tabánban élt. A rácok többsége szőlőműveléssel - a határban található szőlők mintegy felét birtokolták -, állattenyésztéssel, fuvarozással és kereskedelemmel foglalkozott.116 A 17. század végétől a város legfőbb bevételi forrását a rácoktól különböző jogcímen beszedett díjak jelentették, az adóterhek elosztásánál például aránytalanul nagy összegekkel súlytották őket. A város vezetősége védelmi díjként (Schutzgeld[ Schutzgebühr) 1692-től évi 800 forintot szedett a rác lakóktól, s ők művelték robotteherként a városi szőlőket is. 1697-től a robot helyett, a szőlőművelés megváltásáért évi 200-300 forint fizetésére kötelezték őket. 1696-ban a rácok uralkodói kiváltságlevelet kaptak, mely a többi budai polgárral azonos jogokat biztosított számukra, saját tisztviselőket, a tabáni rácbírókat rendeltek föléjük, s a budai városi tanácsnak megtiltották más díjak beszedését. A városatyák nem tartották be az uralkodói kiváltságlevélben foglaltakat, nem ismerték el, hogy a rác polgárokat a többiekkel azonos jogok illetnék meg, s a védelmi díjat és a szőlőművelés megváltására bevezetett összeget zavartalanul szedték tovább. 1701-ben a rácok az Udvari Kamara elé terjesztették sérelmeiket, ahol a városi tanáccsal szemben az ő pártjukat fogták, s a védelmi díjat a szőlőművelés megváltásának díjával együtt eltörölték. Ezt követően türelmi díj címén a Kamarai Adminisztráció in Jk. 760. sz. 113 Balthasar Feliinger a Telekkönyvi Hivatal hivatali helyiségében felállított kályháért kapott polgárjogot. BFL IV. 1009.i. Telekkönyvi számadások. 1707. 114 Jk. 363. sz. 115 Tödtenwolf városi strázsamester érdemeire tekintettel kapott díjmentesen polgárlevelet. Jk. 358. sz. 116 Gárdonyi 1916. 595., 597.; Jk. 1074. sz. 30
