Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)

Buda városa a 18. század elején - Buda és a Rákóczi-szabadságharc az 1704–1707 közötti időszakban

1705-ben Rákóczi katonái Buda határában portyáztak, s le-lecsaptak a földeken dolgozó városlakókra, de többnyire csak néhány személy esett a kisebb csetepaték áldozatául, a betörő csapatok célja elsősorban az állatok elhajtása és a termés tönkretétele, valamint a városlakók nyugtalanítása lehetett. A határban felbukkanó ellenséges hadak a későbbi években sem öltek meg egyszerre néhány személynél többet, s a fogságba ejtett városlakók száma sem lehetett jelentős.63

A vizsgált időszakban kétségtelenül az 1705. május 20-án végrehajtott támadás tekinthető a legsúlyosabbnak. A nevezett nap délelőttjén váratlanul megjelent Bottyán János egy tekintélyes létszámú csapata-3000 németül, lengyelül, magyarul és rácul beszélő katonáról szólnak a források - a Gellért-hegy alatt, s megtámadta a szántóföldeken és a szőlőkben dolgozó budaiakat. Sok embert megöltek vagy foglyul ejtettek, elhajtották az állatokat, teljesen összetaposták a vetést. A halottak számát-a gyerekekkel együtt - eredetileg kétszáznál többre becsülték, majd a tanácsülési jegyzőkönyv tisztázatkötetében már négyszáz főről beszélnek.64 A számok, a jegyzőkönyvek szövegeinek vizsgálata alapján, valószínűleg erősen eltúlzottak, hiszen ilyen több százas nagyságrendű halálozásnak egyetlen más városi irategyüttesben sincs nyoma. Hasonlóan súlyosnak ítélt támadás érte a következő napon, május 21-én Pest városának lakóit. Ebben az esetben azonban az ünnepélyes temetési szertartást lebonyolító jezsuiták jóvoltából ismert az elesett polgári lakosok pontos száma és neve, s ők összesen harminc főről emlékeztek meg.65 Az egyik feltételezés szerint a budai rajtaütéssel akart elégtételt venni Bottyán János azért, amiért Glöckelsberg altábornagy a várára támadt, miután hírét vette, hogy a kurucok elhagyták a kömlődi sáncot66 és a Dunán túl nyargalásznak. Pásztor Mihály pontosan meg nem nevezett forrásai alapján azt állítja, hogy 1705. május 20-án a kurucok a Tabánba törtek be, ahol több száz rácot koncoltak fel,67 68 ez a leírás azonban nyilvánvalóan tévedésen alapul.

Az 1705 májusában történt támadás hatására a tanács hivatásos fegyveres őröket - többnyire kiszolgált katonákat, szabad huszárokat - fogadott a mezőgazdasági munkákat végzők védelmére. A következő év februárjában először a Székesfehérvári-hegyre küldtek fegyvereseket. Április elejétől négy rác lovast fogadtak fel, akik havi 13 forintért négy hónapon keresztül őrködtek. A várost övező magasabb pontokon - a Sas-hegyen, a Bösinger-majornál és a Sváb-hegyen - három mozsárágyúval felszerelt őrállást létesítettek. Az első évben német gyalogos katonák teljesítettek itt szolgálatot napi 12 krajcár fizetségért. 1707-ben az őrhelyekre a tanács a polgárőrség hat-hat tagját rendelte ki.6S A szüret biztosítására külön őrséget (Bedeckung/Deckung) állítottak

63 Jk. 262. sz., 465. sz., 1212. sz.

64 Jk. 338. sz., IV. 864. A későbbi szakirodalom kritika nélkül átvette a 400 budai halottról szóló tanácsi jelentést, a fogalmazványra nem hivatkoztak. így tett Kovács Lajos is a Buda város pénzügyeiről írott, már említett tanulmányában. Kovács 1937. 385.

65 Némethy 1890. 228.

66 Dunakömlőd (Tolna vármegye).

67 PÁSZTOR 1936. 84.

68 BFL IV. 1009.i. Telekkönyvi számadások. 1706.; Jk. 1232. sz., 1246. sz.

23