Géra Eleonóra Erzsébet: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704-1707 - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2009)

Buda városa a 18. század elején - Buda és a Rákóczi-szabadságharc az 1704–1707 közötti időszakban

könyveknek is tekinthetők. A tanúk kihallgatása nem minden esetben a tanácsosok előtt zajlott, hanem időnkét a külvárosi bírákat és eskíidtjeiket kérték fel erre a feladatra, akik az írásba foglalt vallomásokat továbbították. A város egyetlen jogi képesítéssel rendelkező hivatalnoka, a szindikus, fontos szerepet játszott a bíráskodásban, de egyben a tisztiügyészi feladatokat is ellátta. Szükség esetén a szindikus tárgyalt a különböző hatóságokkal, így képviselte Ulrich Benedikt Maylin32 Bécsben Budát, ahol a kiváltságlevél megszerzésének ügyében munkálkodott. A szindikus közvetlen irányítása alatt állt a mindennapi ügyvitelért felelős Városi Kancellária (Statt Kanzlei). Ide érkezett minden tanácsnak címzett beadvány, illetve a tanácsi kiadványok, a városi iratok őrzésével a kancellisták foglalkoztak. A tanácsülési jegyzőkönyvek vezetése és a fogalmazványkötet elkészítése a szindikus feladatköréhez tartozott. A tisztázattal ebben az időszakban Johann Ludwig kancelláriai írnok foglalkozott, akit 1706 nyarán külön fizetséggel kirendeltek az új, tapasztalatlan Tobias Krempel főkamarás segítségére.33 34

A privilégium biztosította a város számára a földesúri jogok szabad gyakorlását saját területén (jus territoriale)-, a legeltetés, a halászat-vadászat, valamint a fakitermelés jogát. A tanács saját hatáskörében dönthetett fogadók, kocsmák, gyógyszertárak, fürdők, téglaégetők, sütőműhelyek, színház felállításának jogáról, a kocsmáltatás és a húsmérés engedélyezéséről, s az említett létesítmények működésének ellenőrzéséről.33 A tanács gondoskodott a vásári rendtartás megszabásáról, a városban használt súlyok és mértékek ellenőrzéséről, a vásári helypénz beszedéséről. Kizárólag a kijelölt iparosok készíthették a város hivatalos űrmértékeit, melyekbe beleégették a címert.35 A tanács feladata volt a kézművesipar ellenőrzése, ez a tanácsülési jegyzőkönyvekben leggyakrabban az árszabások kiadásában és felülvizsgálatában nyilvánult meg. A tanács az áruk ellenőrzésére - elsősorban az élelmezés szempontjából legfontosabb hús- és kenyérfélék esetében - saját kebeléből vagy a Külső Tanácsból biztosokat küldött ki, sőt, ha szükségesnek ítélték, a mesterségben jártas külső szakértőket vontak be. A szemle eredményét tanácsi határozatban tették közzé, az előírástól eltérő mesterekre büntetést szabtak ki, továbbá büntették a rossz minőségű és a hamis árukat is.36 A mértékfelügyelő - 1707-ben e tisztségből vált ki a gabonamértékekért felelő lisztmérték- felügyelő - és a strázsamester ellenőrizte, hogy a piaci árusok a megfelelő súlyokat használják-e, de utóbbi járt el a városban felbukkanó kontárokkal szemben is.37

1705 ősze óta minden ingatlanokkal kapcsolatos ügyben (adás-vétel, átírás jelzálog, értékbecslés, telekkönyvi jövedelmek beszedése) a Belső Tanács mondta ki a végső szót. E testület hirdette ki a szüret időpontját és a fizetendő díjak összegét (pl. szüreti

32 1694 óta töltötte be ezt a tisztséget.

33 Bonis 1962. 43—46., Jk. 861. sz, 1706-ban Simon Singhammert mint törvényszéki írnokot említik, de erről a tisztségről semmi közelebbi adat nem ismert. Jk. 628. sz.

34 Patikák vizitációja Jk. 283. sz.

35 Jk. 872. sz., Vásártéri bódék ügye Jk. 594. sz., 601. sz., 645. sz.

36 Jk. 822. sz., 823. sz., Hamis templomi viasz Jk. 763. sz.

37 Jk. 752. sz., 654. sz.

17