Pest-Budai nemzetőrök 1848-1849. Dokumentumok a Fővárosi Nemzetőrség történetéhez - Budapest Törtenetének Forrásai (Budapest, 2001)
Bevezető
A törvény által tiltott mód pedig az volt, amikor a jómódú kereskedők segédeiket, a háziurak szolgáikat küldték maguk helyett szolgálatba. így nemcsak a törvényben előírtakat szegték meg, hanem szégyent hoztak a nemzetőri állásra is. A helyettes-állításnak ezt a módját mind 1848-ban, mind 1849-ben tiltották, nem sok sikerrel. A törvény által előírt kötelesség teljesítése alól törvényes és elfogadott felmentést ugyanis egyedül a nemzetőri alkalmasságot vizsgáló városi bizottság - ilyen működött Pesten is és Budán is - adhatott. Ez legtöbb esetben a bizottság orvosának igazolása volt testi hibából eredő szolgálatképtelenség miatt. A testvérvárosok szolgálatot vállaló nemzetőrsége számára azonban a legnagyobb és mindennapos konfliktust a kormányszervek, az országos hivatalok tisztviselőinek sorozatos felmentése jelentette. A kérdés ugyanis úgy vetődött fel, hogy vagy a nemzetőri szolgálat teljesítése vagy a hivatal zavartalan működése. A felvetés számos esetben indokoltnak bizonyult: pl. a bankjegyek készítésével foglalkozók, a fegyvergyár munkásai vagy éppen a pénzek kifizetésével foglalkozó tisztviselők esetében. Számos esetben azonban nem, s a közvélemény joggal a törvény kijátszását, a törvény előtti egyenlőség eszméjének megcsúfolását látta minden egyes felmentésben. 5 Hiába jelölte ki a felmentettek körét a miniszterelnöki rendelet, 56 s szabta meg egyes esetekben a szolgálat fokozatait-pl. a csak éjjeli szolgálatra kötelezhetők körét - konfliktusok sora kísérte végig a pest-budai, különösen a budai nemzetőrség fennállását és épp úgy demoralizálta őket, mint a krónikus fegyverhiány. Minden egyes felmentés vagy kibújás ugyanis a szolgálatot becsülettel vállalókra hárított egyre több feladatot. A minisztériumi tisztviselők számára maguk a miniszterek vagy a hivatalfőnökök eszközöltek ki felmentést - a törvény előírásai ellenére - a hivatal zavartalan működésére hivatkozva. Ezek a felmentések különösen a budai I. zászlóalj első két százada esetében jelentettek súlyos gondokat. Splény Béla utal rá, hogy a minisztériumok, ha működni akartak, kénytelenek voltak a régi tisztviselőket alkalmazni, s közöttük számosan akadtak olyanok, akik ellenségesen viszonyultak a kormányhoz. Splény, 1984. 2. 20-21. p. Közlöny 1848. szeptember 18. 101. sz. A rendelet megnevezi a teljesen felmentettek körét, a csak éjjeli szolgálatra kötelezhetökét, s azt is előírja, mely hivatalokban kell egyezkedni, hogy a munka se maradjon el, s nemzetőri szolgálatot is lehessen teljesíteni. 23