Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

támogatottság hiánya okozta, hogy az ügy csendes érdektelenségbe fulladt, hanem az, hogy budapesti várospolitika ekkor még úgyszólván teljes közönnyel szemlélte a város határai mentén kibontakozó társadalmi-települési folyamatokat. A budapesti várospolitikát az 1873. évi városegyesítést követő két évtizedben egyértelműen uralta két, egymással szorosan összefüggő célkitűzés: a belső városrészek reprezentatív, „világvárosias" kiépítése, valamint a főváros gazdasági-forgalmi természetű központi funkcióinak lebonyolítását közvetlenül szolgáló létesítmények és a belső forgalmi „érrendszer" megteremtése. Egyéb tekintetben a városigazgatás működését igyekeztek azokra a területekre korlátozni, amelyek a városi hatóság hagyományos, „rendészeti" jellegű felelősségi köréhez kapcsolódtak. Elsősorban a személy- és vagyonbiztonság garantálásához, az utak, közterületek fenntartásához, a közvilágítás, a szennyvízelvezetés, a közegészségügy és a tűzvédelem biztosításához szükséges létesítményekre és intézkedésekre. Azokat a modern városi életformához szervesen hozzá tartozó szolgáltatásokat, amelyeknek ilyen közvetlen rendészeti jelentősége nem volt, a magánvállalkozásnak engedték át koncessziós szerződések révén. Többek között a magánosok részére történő gázés áramszolgáltalás és a tömegközlekedés kiépítését is. Nem tekintették még városi közfeladatnak azt sem, hogy az ide áramló tömegeket szociális ellátórendszer védje a szélsőséges nyomor és nélkülözés ellen. Azoktól, akiknek a piacgazdaság nem tudott megélhetést nyújtani, leginkább kitoloncolás révén igyekeztek megszabadulni, azaz hatósági kényszerrel visszajuttatni őket „illetőségi helyükre", ahol elvileg jogosultak voltak szegénygondozásra. Az a várospolitika, amely a főváros „saját" külterületeit és szegényeit is elhanyagolta, a városhatáron kívül formálódó peremövezet felzárkóztatásában eleve csak terhet, költséget látott, és nem kívánt ezzel foglalkozni. A peremközségek - köztük legelőször és a legnagyobb mértékben Újpest - mégiscsak fokozatosan összenőttek és mindennapi életükben összefonódtak a fővárossal, csak éppen teljesen tervszerűtlenül, olyan módon, ami nagy akadályokat gördített az út- és közműhálózat, az építési szabályozás és a városrendezés jövőbeni összehangolása elé is. A rendészeti jellegű feladatokat pedig ezek a szerény eszközökkel gazdálkodó települések jobbára csak „falusias" színvonalon voltak képesek ellátni, miközben már „nagyvárosi" problémákkal kerültek szembe. Ez az ellentmondás a főváros árnyékában leghamarabb nagyipari várossá váló Újpest esetében volt a legkiélezettebb. Úgy tűnt, ha nem történik változás, Újpest a főváros körül spontán kinövő rendezetlen, kaotikus „veszélyes övezet" legneuralgikusabb pontja 35