Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

és az ezen alapuló összeírásból

9 kitűnik a fentebb említett alapítóknak az uradalomhoz fűződő különleges kapcsolata. Az ő kezükön kiugróan nagy haszonbéres területet találunk, ezen felül az iparukhoz szükséges kiegészítő területet is kiemelten kedvező feltételek mellett engedtek át számukra. Az 1837 óta minden telepi házbirtokost megillető bor- és pálinkamérési jog mellett pedig csak ők kaptak lehetőséget egyéb földesúri „jussok" - így a serfőzés, malomtartás, épületfa-kereskedés-bérletére. A többiek esetében már rutinszerű eljárásnak tűnik az, amit az 1840 áprilisában kiadott Alapítólevél eképpen rögzített: „Minden megtelepedő kap az uraságtól 1 -ör háromszáz, azaz 300 D ölekre terjedő ház helyet, mellyhez azonban semmi némü külső illetőségek nem adatnak ...". Egy házhelyért és a vele átengedett haszonvételekért évi 25 pengőforint telekbért fizettek. Gróf Károlyi István 1840 tavaszán kibocsátotta azt az okiratot, amely az egész „Új Megyer nevet viselendő gyarmat"-ra nézve általános érvényűén szabályozta az addig egyenként megkötött szerződésekben rögzített jogviszonyt, egyben a telepet önkormányzattal is felruházta, részletesen szabályozva annak hatáskörét és működését.

10 Az alapítólevél két alapvető kategóriára osztotta a telep lakosságát: „házzal bíró lakosokra" vagyis „vállalkozókra", akik örök haszonbérletben bírják a telket, és „zsellérekre", akiket a házbirtokosok házaikba befogadhatnak. Ez utóbbiak urasági adója évi 1 pengőforint. A házbirtokosok a haszonbérben bírt telken emelt házakkal sajátjukként rendelkezhettek, szabadon adhatták-vehették, örökíthették, de csak az uradalomnak történő bejelentés mellett; a földesurat részesedés illette meg a vételárból, sőt, abban az esetben is, ha valaki nem egyenesági örököse javára végrendelkezett a házról. Gróf Károlyi István kifejezetten ipari-kereskedelmi arculatú települést kívánt alapítani. Mezőgazdasági müvelés célját szolgáló földeket ezért egyáltalán nem biztosított, a házbirtokosok részére viszont mindennemű ipar és kereskedés teljes szabadságát rögzítette, azzal a jogosultsággal együtt, hogy szabadságaikat az álta9 1. és 2. sz. dokumentumok jelen kötetben. 10 A köztudatba „Újpest alapítólevele" néven bevonult dokumentumot már több helyen közzétették. Elsőként publikálta Ugró Gyula: Újpest 1831-1930. Újpest, 1932. (Magyar Városok Monográfiája XI.) (a továbbiakban: Ugró, 1932) 12-17. p. ; legújabban: A hallgatag mágnás. Dokumentumok gróf Károlyi István életéhez. Összeállította és jegyzetekkel ellátta: Buda Attila. Újpest, 2000. 95-104. p. 24